Lassú, mocskos, zsúfolt és késő vonatok - Nagy a baj a vasútnál Amerkiában

Mivel a meglévő szolgáltatás is deficites, ezért a republikánusok a meglévő szerény támogatást is lefaragnák, így nincs esély a minőségi fejlesztésre, marad tehát a valóságos panaszáradattal illetett vasúti személyforgalom.

Európában a megtett utaskilométerek 6-8 százaléka bonyolódik le a vasúton, Japánban az arány 18 százalék, az USA-ban viszont mindössze 1 százalék.

A gyenge jövedelmezőség és a csekély szubvenció miatt nagy számú személyvagont kellett – műszaki okok miatt – kivonni a forgalomból, ezek felújítására nincs pénz. A forgalom sűrűsége szempontjából kritikus nyugati parti körzetekben 4,4 százalékkal, az észak-keleti vidéken pedig 2,7 százalékkal csökkent a pontos érkezések száma. A főbb utazási módokkal szembeni ellenjavallatok és költségarányok viszonylag kiegyenlítettek, így az amerikaiak számára lényegében mindegy, hogy melyik méregpirulát veszik be, mert nincs olyan közlekedési nem, amely megoldást kínálna.

A közutakon a gyorsan dráguló üzemanyag teszi egyre költségesebbé a járműforgalmat, emellett egyre nagyobb a zsúfoltság. A légiforgalomban szintén drágulnak a tarifák, romlik a szolgáltatások színvonala, ráadásul számolni kell a – helyenként a hisztéria határát súroló – biztonsági szemlélettel és rendszabályokkal. Az autóbusz-forgalom ritka. Ebben a helyzetben a vasút az ismert panaszok és problémák ellenére is növelni tudja a személyszállítási teljesítményét: az idén júliusban 14 százalékkal többen utaztak rajta, mint a tavalyi azonos hónapban, a bevétel pedig 18 százalékkal növekedett.

Az észak-keleti partvidék mentén közlekedő Washington – Philadelphia – New York – Boston közötti 734 kilométeres szakaszon 129 kilométeres átlagsebességgel közlekednek a vonatok, ami megfelel egy személyautó gyorsaságának. Mindezt az amerikaiak maguk is összevetik az Európai viszonyokkal, főleg azok, akik megjárták az Óvilágot. Míg az adott amerikai szakaszon csak 32 kilométeren alkalmas a sínpálya arra, hogy a vonatok 240 kilométeres óránkénti sebességgel haladjanak, addig Franciaországban a TGV hosszú szakaszokat fut be 300 kilométer feletti gyorsasággal. Hasonló a helyzet a japán Sinkanzen expresszel. Amerikában egyértelműen elaggott az infrastruktúra, az észak-keleti szakaszon sok helyen XIX. században épített alagutakon kell keresztül haladni – erős lassítás mellett.

Az 1970 óta fél-állami rendszerben működtetet, országos Amtrak személyvonat-hálózat helyzetén javítandó, a szenátusi demokraták nemrég törvényjavaslatot nyújtottak be, amely engedélyezné 3 milliárd dollárnyi hitel felvételét, amiből a személyvagon-parkot kellene megújítani. A törvény emellett évente 400 millió dollárnyi üzemanyag-adót forgatna be a vasúti személyszállítás bővítésébe. A republikánusok azonban legszívesebben a létező támogatást is megvonnák. A szolgáltatást jelenleg évente 700 millió dolláros veszteséggel lehet működtetni, A Richard Nixon elnök nevével fémjelzett 1970-es reform óta, a szövetségi állam 30 milliárd dollár támogatást folyósított