A brit lap idéz árstatisztikai jelentéseket, amelyek szerint a nagyáruházak által átvett élelmiszerek 11,4 százalékkal drágultak az utóbbi egy év során. Ugyanebben a cikkcsoportban, ugyanazon időszak alatt viszont a fogyasztói árak 12,3 százalékkal emelkedtek. Bár az eltérés szemre nem jelentős, egy átlagos család, heti 100 font sterlinges élelmiszer-kiadás mellett évente 640 font sterlinggel többet kénytelen költeni.
A brit farmerszövetség vezető közgazdászának számításai szerint egy átlagos kenyér ára 30 pennyvel ment feljebb, ebből azonban a búza árának emelkedése csak 10 penny mértékű drágulást indokol. A termelők az alapvető élelmiszerekre világosan kimutatták a nagyáruházak által alkalmazott drágítást: a tej literjére átszámítva 1997-ben még csak 4,4 penny összegű árrést alkalmaztak, ez tavaly már 16,3 penny volt. A Föld Barátai mozgalom szóvivője kijelentette, hogy a nagyáruházak külön előnyt kovácsolnak maguknak, a polcaikra kitett áru árának aránytalan emelésével.
A brit piacot uraló négy áruházlánc április óta hangos kampányt folytat „az infláció letörését” célzó kampányai ismertetésére. Az ottani fogyasztóvédelmi tanács (National Consumer Council) szerint azonban az árcsökkentés erősen szelektív, és csak termékek egy hányadára terjed ki.
Az intézmény szóvivője kijelentette, hogy az árverseny nem valódi, ezért követeli, hogy a termékek teljes vagy túlnyomó körére fogják vissza a kalkulációkat. A valósághoz azonban hozzá tartozik: hol a hagyományos szupermarketek leszállították az árakat, ott sokkal inkább a népszerűvé váló diszkont áruházak (Aldi, Lidl) terjedésének hatására cselekedtek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.