A trendet a szakértők azzal magyarázzák, hogy az állami felosztó-kirovó rendszerek finanszírozása a demográfiai folyamatok miatt egyre nehezebb, és az így biztosított nyugellátás ma már sok helyütt nem fedezi az időskori megélhetés költségeit.
Az utóbbi években a kelet-közép-európai országok zömében létrehoztak egy magán-nyugdíjpénztári pillért, míg Nagy-Britanniában, Írországban, Dániában és Hollandiában hagyományosan nagy szerepet játszanak a vállalati biztosítások. A felosztó-kirovó rendszerek az uniós tagállamok többségében egyre kisebb részét teszik ki a nyugdíjba vonulók jövedelmének.
A brüsszeli elemzés ugyanakkor számos, a több pilléren nyugvó rendszerből adódó kockázatra is felhívja a figyelmet. Javítani kell például a biztosítottak tájékozottságát, mert jelenleg sokan az alapvető elvekkel sincsenek tisztában. El kell érni, hogy a magán-alapkezelők ne számítsanak fel irreálisan magas díjakat: évi egyszázalékos lefölözés például negyven év alatt összesen a megtakarítások 18 százalékát viszi el.
A magán- vagy önkéntes számlákon összegyűjtött összegek felhasználásának a szabályát úgy kell meghatározni, hogy az tartósan elfogadható jövedelemszintet biztosítson. Fontos azt is látni, hogy a magánmegtakarítások súlyának a növelése végső fokon nem mentesíti az államot a megfelelő nyugdíjszint garantálásának politikai felelőssége alól – teszik hozzá az elemzők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.