A kongói hadsereg és a lázadó milíciák az ásványkincsekben gazdag területekért harcolnak. A Kongó területén található ásványokat a mobiltelefonok és más mikroelektronikai termékek gyártásához használják. "Tisztán kimutatható a bányászat és a fegyveres csapatok közötti kapcsolat. A lázadók profitálnak a bányászatból" – mondta el az AP-nek a Global Witness nevű civil jogvédő szervezet kongói megfigyelője.
A kongói konfliktus négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Laurent Nkunda kijelentette: a demokratikus átmenet kizárta a tuszi népcsoportot. Nkunda szerint a kongói kormány nem védte meg a ruandai mészárlás után az országba menekülő tuszikat. Augusztusban az etnikai alapú villongások újrakezdődtek, de az elemzők szerint a háttérben valójában az ásványok birtoklása áll.
A New yorki egyetem Afrika-programjának szakértője szerint Kelet-Kongót gyakorlatilag irányítja a kormány és a harcok nagy része a területek apránkénti megszerzéséről szól. Nyersanyagokban különösen gazdag terület a régió központját jelentő Goma, amelyet a hadsereg kivonulása nyomán több ezer menekült hagyott el, miután Nkunda átvette az irányítást.
Az Enough Project emberi jogi szervezet munkatársa szerint a lázadók irányítják a bányákat és juttatják el a közvetítőkhöz a kitermelt nyersanyagot. Az ásványok ezután hátizsákokban utaznak tovább és sokszor kisrepülőgépekkel hagyják el az országot.
A Kongóban található források értékét mutatja, hogy az állami kézben lévő bányászati társaság kínai vállalatokkal egy 9 milliárd dolláros üzlet keretében leszerződött arra, hogy utóbbiak 10.6 tonna rezet és 626 ezer tonna kobaltot bányásznak ki az afrikai ország területén.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.