Nem elég az olaj - Katar Kenyához fordul élelemért

Az egyik felismerés Katar kormányában fogalmazódott, amely tárgyalásokat kezdett Kenyával, egy 40 ezer hektáros terület lízingeléséről, ahol gyümölcsöt és zöldséget szeretne termeltetni saját népessége számára.

Hasonló megállapodásokat a félsziget-állam állítólag már korábban is kötött: Kambodzsában – szerződéses alapon – rizst termeltet, Szudánban búzát és kukoricát, Vietnamban pedig zöldségféléket. Ugyanilyen céllal kerestek kapcsolatot Szaúd-Arábia és az Emírségek képviselői, Szudánban és további afrikai államokban. Katar jelentős olaj- és földgázkészletekkel rendelkezik, a lakosság ellátására azonban óriási tételekben kénytelen élelmiszert importálni, mert a területének csak 1 százaléka alkalmas szántóföldi termelésre.

A kormánya Kenyában a Tana-folyó deltavidékét szemelte ki magának, ahol állami kézben van egy 500 ezer hektáros terület. A térségben korábban helyei vállalkozások szerettek volna igénybe venni földterületeket, például cukornád ültetvények létesítésére. A tervet akkor mereven ellenezték az országban működő környezetvédő mozgalmak és az ott tevékenykedő állattartók. Termőföld lízingeléséről legutóbb Katarban folytatott tárgyalásokat Mwai Kibaki, az afrikai állam elnöke, ahonnan hazatérve kijelentette, hogy a lakosságot részletesen tájékoztatni fogják a tervezett ügylet előnyeiről és hátrányairól. Az arab állam állítólag kész lenne jelentős beruházásokat finanszírozni, a brit Guardian tudni vél például egy 2,4 milliárd font sterlingbe kerülő kikötő építéséről.

Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete (FAO) máris figyelmeztetett az ilyen megállapodások veszélyeire, mert ezek „Afrika kifosztásához, egy új, neo-kolonialista függelmi rendszer” kialakakulásához vezethetnek. Az Öböl-államok eddig Szudánban végrehajtott projektjei például csekély haszonnal jártak a helyi lakosság számára, mert a szükséges ismeretekkel rendelkező munkaerőt és a felszerelést külföldről vitték oda. Ugyancsak bírálattal illetik a dél-koreai Daewoo cég által Madagaszkár szigetén elindított hasonló projektet.

A saját hatáskörben megtermelt élelmiszer jelentőségének felismerése nyilván jelzés értékű a többi – a saját agrárbázisához képest – túlnépesedett iszlám állam számára. Bár a nyugati államok – mint fő mezőgazdasági szállítók – egyelőre nem éltek az élelmiszer-fegyver alkalmazásával, ennek esetleges hatásosságáról azonban az importőr országoknak a legutóbbi drágulási hullám idején meg kellett győződniük.