A korábbi, szerencsésen végződött hasonló esetek és a hét eleji megnyugató szavak ellenére tegnap már konkrét károkat is okozott a gázszállítások leállítása a kényszerpihenőre küldött nagyfogyasztóknak és közvetve az egész gazdaságnak. Ráadásul van abban valami jelképes, hogy mindez épp akkor történt, amikor Szibéria felől hideg sarkvidéki eredetű levegő áramlott térségünkbe, tovább növelve amúgy is erős kiszolgáltatottságunkat.
Azt persze senki sem állítja, hogy a fagyos időjárást is az orosz fél küldte ide alkupozíciójának javítására. Az azonban biztos, hogy Moszkva él – sokak szerint pedig visszaél – kivételes exportőri pozíciójával, amelyet gyakorta politikai célok elérésére is fel kíván használni. Jelen esetben természetesen nem velünk van baja, hanem a NATO-tagságra aspiráló, nyugati orientációjú ukrán vezetéssel, de ettől még a vesztesek oldalán állunk.
Ebből a szempontból még az is mellékes, hogy a Gazprom követelése mennyire jogos vagy sem Kijevvel szemben: ha ők nem tudnak megállapodni, akkor legfeljebb diplomáciai jegyzékekben tiltakozhatunk sérelmeinkért, de gázt azt nem kapunk.
Ennek ellenére nem állnék be azok sorába, akik idő előtt megkongatják a vészharangot. Oroszország – különösen az őt is sújtó válság közepette – rá van szorulva a gáz eladására, mást nem is nagyon tehet vele. Ukrajna túlzott keménykedése sem használna saját európai törekvéseinek. A két fél tehát alkura van ítélve, és rövid időn belül ez várhatóan meg is történik. A mostani pánik ugyanakkor újabb lökést adhat az európai ellátásbiztonsági kezdeményezéseknek, legyen szó alternatív energiaforrásokról vagy beszerzési útvonalakról. Ezek felgyorsítása pedig Magyarország kiemelt érdeke.
A szerző a Világgazdaság vélemény rovatának szerkesztője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.