Mit gondol a válságról egy "csodálatos elme" - John Nash interjú

Ma már ott tartunk, hogy a büféasztalon lévő ételek elérhetőek szinte mindenki számára – véli ifj. John Nash, aki szerint a gazdaság fejlődése mögött az emberi nagyravágyás áll, amely egyre nagyobb mértékben terjeszti ki a kínálatot, először a tehetősek számára. Édesapja, a Nobel-díjas közgazdász hozzáteszi: nincs ingyenebéd, a cégek egyre nagyobb fogyasztással számolnak, annak mértékét azonban nem tudják kiszámítani – így a fejlődés jelentős mennyiségű érték tönkremenetelét vonja maga után.

Idősebb John Nash szerint a verseny csak rövid életre tekinthet vissza az emberiség történetében. Véleménye szerint az ember több tízezer évig primitíven élt, fejlődés nélkül. A technológiának köszönhetően ma sokkal kevesebben halnak meg, mint korábban, amikor a Föld lakossága még kisebb volt.

A nyugati világ erősödése teszi lehetővé a harmadik világ fejlődését, a gazdagok pedig még gazdagabbak szeretnének lenni. Nash szerint ezt nem lehet felülről irányítani, a szegények és a gazdagok játékosként viselkednek egymással szemben. A közgazdász szerint ez is, mint a munkaadók és munkavállalók vagy az olajtermelők és az olajvásárlók viszonya – egy idő után egyensúlyba kerül.

Ami a Ron Howard filmjének hatását illeti, John Nash elmondta: a film sugalmazásával ellentétben több mint harminc éve leszokott a gyógyszerekről, ehhez nem volt szüksége a technika segítségére. Emellett – tette hozzá – Hollywood jó szolgálatot tett azzal, hogy megmutatta: mi zajlik le egy skizofréniában szenvedő ember lelkében. Az ifjabb Nash örökölte édesapja betegségét és jelenleg ön-analízist végez, többek között a sakk segítségével. Mint mondja, minden benne található személyiséget dokumentálnia kell.