Önös érdekek tartják fogva a költségvetési vitát - "Zűrös" a folyamat Pearlstein szerint

A Költségvetési Napon egész Washington felbolydul: civilszervezetek, lobbisták, szövetségi tisztviselők gyűlnek össze annak érdekében, hogy részt vegyenek a büdzsé kezdődő vitájában. A következő hónapokban zajos és "zűrös" folyamat jön létre, amelyben a különböző szektorok képviselői saját javukra szeretnék befolyásolni Barack Obama költségvetési javaslatát. A pluralizmust elvét valló közgazdászok szerint az érdekeknek ez a harca vezet a legjobb eredményre. És bár az elmúlt időszak válsága bebizonyította, hogy Adam Smith közgazdasági elvei már nem alkalmazhatóak, a politikában a helyzet változatlan – írja Steven Pearlstein a Washington Postban.

Mint írja, amikor a farmerek fellépnek a támogatásuk megtartásáért vagy amikor a szakszervezetek harcolnak az egészségbiztosítás változatlanul hagyásáért, abból indulnak ki, hogy "ami nekem jó, az Amerikának is jó". "Amikor a polgár saját érdekeiért küzd, sokszor hatékonyabban érvényesíti a társadalom érdekét, mint ha eleve ez lenne a célja" – Adam Smith elmélete 200 éven keresztül meghatározta a közgazdaságtant és a szabadverseny alapjául szolgált. Most azonban – véli Pearlstein – a "láthatatlan kéz" elve már nem látszik érvényesnek

A politikai piacok az érdekek és a pénz segítségével könnyen befolyásolhatóak, így a versengés szűk, erősen behatárolt érdekcsoportok között zajlik, a közérdek szerepe csökken. Pearlstein szerint Obama költségvetési javaslat megmutatja, hogy átlátja: a különböző területek: a pénzügy, az autóipar, az egészségügy összefüggnek. Ugyanakkor nem érhet el sikert, ha nem képes alapjaiban megváltoztatni Washington működését. Ehhez nem csak a pártos érdekek szerepét kell csökkenteni, hanem meg kell értetni a társadalommal: önös érdekeiknél fontosabbak a hosszú távú célok.