Nem vált be az IMF egyik hitelkonstrukciója

Az eredeti elképzelés szerint az STLF konstrukciót az általában masszívabb gazdaságot működtető, de ennek ellenére átmeneti likviditási problémákkal szembesülni kényszerülő, feltörekvő államoknak tartotta volna fenn az IMF. Az adott program jellemzője volt a rövidebb lejárati idő és a korlátozott felső összeghatár. E jellemzőket várhatóan felülvizsgálják, eltörlik például azt a rendelkezést, amely a folyósítható összeget az adott állam IMF-kvótájának ötszörösében maximálta. Emellett kitolják a lejárati határidőket, illetve a kérelmező állam szabadabban dönthet az egyes részletek lehívásáról.

Az érdektelenség miatt szükségessé vált korrekciókat az alap vezetése az április elején, Londonban tartandó G-20 tanácskozáson kívánja megvitatni a részt vevő országok képviselőivel. Az adott konstrukció bukása annál is szembetűnőbb, mivel a többi „ablaknál” elég nagy volt a tülekedés. Novemberben például az IMF 41,8 milliárd dollárt ítélt oda, többet, mint a fennállásának bármely hónapja során. Ezeket az – általában több éves lejáratra folyósított – hiteleket a kérelmezők annak ellenére is előnyben részesítették, hogy a folyósítás feltételei között szerepelt a gazdaságpolitika felülvizsgálhatósága.

Az STLF-konstrukció bukása egyébként korántsem egyedi az IMF történetében. Mint a Bloomberg emlékeztet, 1999-ben, az akkori vezérigazgató, Michel Camdessus felállított egy sürgősségi hitelkeretet, de az adott formulát 2003-ban – érdektelenség miatt – annak ellenére is vissza kellett vonni, hogy a feltételeket 2000-ben átalakították. A valutaalap mostani vezérigazgatója, Dominique Strauss-Kahn egy további – elvi jellegű – problémával is szembesülni kényszerül. Az intézmény hiteleinek igénybevételétől ugyanis sok kormányt eltántorít az, hogy a lépés az ország és a gazdaság megítélésére vetne sötét árnyat. A jelenlegi gyakorlat nyomán – mint egy a Bloomberg által idézett elemző emlékeztet – tényleg felér egy stigmával, ha egy állam IMF-hitelt vesz fel. Ennek az az oka, hogy a kialakult gyakorlatban a valutaalap fellépése mindig valamilyen végső mentőakciót jelent, holott – ideális esetben – az első védelmi vonalat kellene képviselniük az IMF által folyósított hiteleknek.

-->