Surányi: Az új eszközökről kiderült, hogy értéktelen papírok

Most a válság nem korlátozódik két-három országra, hanem a legfejlettebb gazdaságokból kiindulva egyre erőteljesebben közelít a felzárkózó országok gazdasága felé. Ilyen szempontból tehát a legerősebb, legjobban felkészült gazdaságok exportálják a válságot – először a feltörekvő piacokra, és nem tudjuk, eléri-e mindez a fejlődő világot – mondta Surányi György a Harvard Business Review januári számában.

Mint mondta, valóban igaz, hogy egészen bonyolult, esetenként nehezen átlátható termékek sorozata jött létre, ezeknek a kockázatkezelése is nagyon nehéz, hiszen a beléjük foglalt kockázatok megítélése sem könnyű. Nem megkerülhető azonban a kérdés, hogy ezek hogyan és miért alakultak ki és hogyan jött létre az árbuborék, elsősorban az ingatlanpiacon, de a részvényeknél is, amelyet láthatunk? Nem hiszem, hogy a kapitalizmus, a magántulajdon, a szabad versenyen alapuló piac került volna válságba. Sokkal inkább arról van szó, hogy a diktatúrák összeomlását követően kialakult kapitalizmuson, - amely egyoldalú, a szabad versenyben doktriner módon hívő fundamentalista rendszernek tűnik -, látszanak a válság jelei – vélte az MNB volt elnöke.

A közgazdász szerint a belső piacokon túlkereslet és ezáltal egyensúlyhiány jött létre, a fordulatot pedig 1990 óta tapasztalható, az első, majd a második olajár-robbanás után ezek a viszonylag laza politikák nagyon komoly inflációba csaptak át, és nem elsősorban a külső egyensúlyhiányban tükröződtek, de a hiány az amerikai nemzeti össztermékhez és a világ összes megtakarításához képest sokkal kisebb volt.

Most azonban az történt, - és némileg ez is félrevezető volt, hogy miközben nagy túlkeresletet generált a negatív reálkamat, az olcsó pénz politikája, és a súlyosan növekvő amerikai költségvetési hiány, eközben az árak relatíve stabilak voltak, nem csak az Európai Unióban, hanem a feltörekvő országokban és a fejlődő piacokon is. Hihetetlenül mérséklődött az áremelkedések üteme. Arról van szó, hogy a túlkereslet részint felszívódott az import- többletekben, a külkereskedelmi hiányokban, ezek nem emelték a belföldi árakat, mert amíg a kínai, távol-keleti olcsó áruk be tudtak áramlani, addig leszorították az árakat, sőt a globalizáció másik pozitív hatásaként a munkaerőpiacok is kinyíltak, és a munkaerőpiac liberalizálása is a bérek féken tartásán át az infláció féken tartásához vezetett.

Ezen a ponton viszont már az infláció is elkezdett emelkedni, és az infláció megakadályozása érdekében szigorítani kellett a monetáris politikán. Elkezdték emelni a kamatokat - emlékszünk, hogy a hosszú évekig egy százalékos amerikai kamat két év alatt 5, 25 százalékra nőtt. Amikor a pénz ára megdrágult, akkor a hitel iránti kereslet is megcsappant. Ez először azt váltotta ki, hogy megállat az ingatlanok árának növekedése, majd ezután az árak csökkenni kezdtek. Az árcsökkenéssel együtt kiderült, hogy a király meztelen, azok az értékek, amelyekre az egész hitelpiramis felépült, a feltételezettnél jóval kevesebbet érnek, ennek következtében egy sor adós egyszerűen beszüntette a hitel törlesztését. Azokról a nagyon bonyolult pénzügyi innovációkról, új eszközökről pedig, amelyekről szó volt, kiderült, hogy értéktelen papírdarabok.

Surányi szerint egészen mély különbség van a 29-es, és a mai gazdaság szerkezete között. Önmagában az állami újraelosztás legalább két-két és félszer nagyobb, mint akkor volt. Ilyenkor ennek a hátrányai mellett komoly stabilizáló hatása van. Összehasonlíthatatlanul nagyobb a szolgáltató szektor hozzájárulása a nemzeti össztermék előállításához, ez a szektor talán kevésbé érzékeny a konjunktúra alakulására.