"Hiba azt hinni, hogy a nyugdíjasok viselik a legnagyobb terhet"
Hónapok óta a gazdaságpolitikai közbeszéd homlokterében egyértelműen a magyar gazdaság makroszintű válsága áll. Az államháztartási deficit problémái után az államadósság finanszírozhatósága, illetve a költségvetés adóbevételeinek teljesülése és kiadásainak teljesíthetősége iránti aggodalom alakítja a vitákat. A különböző stabilizációs lépések közül nagy figyelem övezi a 13. havi nyugdíjaknak és a közszféra béreinek, valamint a különböző szociális kiadásoknak a befagyasztását, csökkentését, részleges megvonását.
Sokan tartanak, tartunk az elkerülhetetlennek látszó megszorító lépések társadalmi következményeitől. Még jobban tarthatnánk ugyanakkor attól a társadalmi és gazdasági katasztrófától, amely a stabilizációs intézkedések hiánya miatt következne be: a nemzetközi pénzpiacok – már ma is csupán mérsékelt – bizalmának totális elvesztése gyorsan meredek lejtőre lökné a forint árfolyamát, miközben az egekbe szöknének az állampapírhozamok, illetve a banki kamatok, és riasztó tőkemenekülés indulna meg.
Kétségtelen, a korábbi költségvetési tervekhez képest a várható módosítások különösen nagy mértékben érintik a nyugdíjkifizetéseket, az egyes területek közül az idei kiadáscsökkentések legjelentősebb hányada minden bizonynyal itt érhető majd tetten. Hiba lenne azonban mindebből arra a következtetésre jutni, hogy a válság legnagyobb terhét a nyugdíjasok cipelik.
Nemcsak arról van szó, hogy a magyar újraelosztási rendszer eddig aránytalanul nagy, teljesítőképességét messze meghaladó mértékű transzfereket nyújtott időskorra, és emiatt az időskori szegénység viszonylag alacsony volt (szemben például a drámaian súlyos gyerekszegénységgel). Önmagában a nyugdíjakat meghatározó paraméterek közül a gazdasági teljesítmény nagyobb visszaesése, a munkavállalói bérjövedelmek kedvezőtlenebb alakulása és a hivatalos 4,5 százaléknál lényegesen alacsonyabbra tehető infláció egyaránt az év elején kalkuláltnál alacsonyabb nyugdíjkifizetéseket tesz indokolttá.
Ráadásul látnunk kell azt is, hogy a mai válság időszakában a jóléti transzferekből élők juttatásainak a stabilitása egyenesen irigylésre méltó a vállalkozók és a bérből élő alkalmazottak kilátásainak instabilitásával összevetve.
A mikroszintű adatfelvételek ugyanis egyértelműen mutatják, hogy szemben a makroszférával – amely a válságkezelő intézkedések meghozatalával mostanáig késlekedett –, a cégek már kemény alkalmazkodási lépések sokaságát tették meg az elmúlt fél évben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.