A kutatóként is aktív szakember által felvázolt (kór)kép szerint bár "innovációs középhatalomnak, a feltalálók és a tudósok országának szeretjük gondolni magunkat, a tények azonban másról - szerény innovációs teljesítményű, a nemzetközi élmezőnytől távol lévő és egyre inkább leszakadó Magyarországról - tanúskodnak".
Az állam viszonylag sokat költ ugyan a szellemi javak előállításának támogatására, ám még többet tesz azért, hogy az innovátoroknak nehéz dolguk legyen - írta a lap szerdai számában. Az Európai Innovációs Eredményjelző szerint 2005-ről 2006-ra Magyarország visszaesett négy helyet és azóta is 20. a 27-ből. 2005-ben még a felzárkózó államok csoportjába tartozott az ország, 2006-ban átkerült a leszakadók közé - ez az igazán rossz hír a szegedi akadémikus szerint.
Ismertetése szerint az innováció gazdasági hatásának mérésére az egyik eszköz a multifaktoriális termelékenységnövekedés (MTN) vizsgálata. Az ilyen elemzések azt mutatják, hogy a modern gazdaságokban a GDP növekedése 60-80 százalékban az innovációból származik - Magyarországon ez az arány a legutóbbi felmérés idején, 2002-ben 43 százalék volt. - A helyzet azóta valamelyest romolhatott, de nem gondolom, hogy nagyon drasztikus változások lettek volna - vélekedik Szabó Gábor.
Szerinte a magyar gazdaságnak pillanatnyilag nincs olyan szektora, amelyben az innováció megfelelően működik - a legtöbb, ami elmondható, hogy léteznek az innovációban sikeres vállalatok. Szabó Gábor úgy látja, az innováció-finanszírozás egyik lényeges láncszeme, a kockázati és magvető típusú tőke komoly fejlesztésre szorul, de nem megfelelő az innováció jogi, illetve adminisztratív környezete sem. "Évek óta próbálom minden lehető fórumon felvetni, hogy a közbeszerzési törvény az innováció szempontjából annyira ésszerűtlen, hogy csak ezen keresztül évente tízmilliárdos nagyságrendű összegeket herdálunk el" - mondta a MISZ elnöke.
Ismertetése szerint 2008-ban összesen negyvenmilliárd forintot adott az NKTH innovációs stratégiai kutatásokra. 2006-ban ugyanerre még csupán ötmilliárd jutott, ugyanakkor az ugrásszerű javulás gyümölcsei a gazdaságban nem mutatkoznak. Inkább úgy tűnik, mintha az állam ezzel más, eltűnő finanszírozók helyébe lépett volna: változatlanul a nemzeti össztermék alig egy százalékát költjük tudományra és innovációra, amivel Magyarország az európai sereghajtók közé tartozik.
A legutóbbi innovációs OECD-körképből az derül ki, hogy a hazai K+F ráfordítások szintje GDP-arányosan alig éri el az OECD-átlag 40 százalékát, az egy főre jutó összeg pedig csupán az átlagos érték 25 százaléka.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.