Mennyit ér a GYES máshol?

A készpénzben fizetett járandóságokat rövidebb ideig fizető országok sem feltétlenül költenek kevesebbet a családok támogatására: a skandináv országok például segély helyett inkább az ingyenes bölcsődei ellátásra összpontosítanak. Az OECD szerint Dániában, Izlandon és Svédországban a kétéves korú gyerekek szinte mindegyike állami bölcsődei ellátásban részesül.

Megszorításokkal vagy anélkül, de a gyerekek három éves koráig jár a gyermekgondozási segély Francia-, Cseh-, Észtországban és Ausztriában is. A megszorítások többnyire azt jelentik, hogy a három évi jogosultság csak a második és az azt követő gyerekek esetében érvényes.

Franciaországban az első gyerek után csak hat hónapig jár segély, amelynek összege attól függ, hogy a gyermekkel maradó szülő folytat-e kereső tevékenységet ebben az időszakban. Ha nem, akkor a magyarországinál jóval magasabb összegre (közel 540 euróra; az Európai Bizottság összesítésében használt árfolyam szerint Magyarországra 121 eurós GYES jön ki) jogosult havonta. Munkavégzés esetén a munkaidő hosszától függően 410, illetve 310 euróra csökken a támogatás mértéke.

A segély a második gyerektől kezdve már 3 évig jár. A harmadik gyereknél - a kereső tevékenység teljes felfüggesztése esetén - az a lehetőség is választható, hogy a szülő csak egy évig, de megemelt összegű, havi 770 eurós támogatásban részesüljön.

Csehországban alapesetben a gyerek 3 éves koráig ugyancsak a magyarországinál jóval magasabb, havi 319 eurós segély jár. Az időszak azonban 48 hónapra is kiterjeszthető: ebben az esetben a havi 319 euró 21 hónapig jár, majd a fennmaradó 27 hónapban 159 euró. Választható az is, hogy a szülő csak két évig kapja a támogatást, addig viszont havi 478 eurót.

Az a magyar gyakorlat sem általános, amely a szülők pénzbeli támogatásával a gyerek otthoni gondozását részesíti előnyben.

Az OECD szerint ez ugyan olcsóbb megoldás a bölcsődei hálózat fenntartásánál, ám a nők munkaerőpiaci helyzetének romlásával és így a gyerekvállalási hajlandóság csökkenésével jár.

Ausztriában napi támogatás jár szintén választható időszakra: a gyerek 15 hónapos koráig napi 26,6, vagy 20 hónapig napi 20,8, vagy 30 hónapig napi 14,5 euró. Ezek az időszakok hosszabbodnak meg 18, 24 vagy 36 hónapra, ha egyidejűleg - egy másik gyerek után - a másik szülő is jogusult támogatásra. Mindkét szülő kétszer igényelheti a segélyt, ami tehát összesen négy gyerek után vehető igénybe. Két gyerek nevelése esetén a három évig tartó támogatási variáns havi mintegy 436 eurós járandóságot jelent gyerekenként.

Észtországban havi 77 eurónak megfelelő támogatás jár minden gyermek 3 éves koráig. Lengyelországban a hazaival nagyjából megegyező összegű (119 eurós) segély kétéves korig jár, és ez csak ikrek esetében, illetve akkor tolódik ki három évre, ha a gyereket egydülálló szülő neveli.

Alapesetben ugyancsak két évig jár a támogatás Romániában, Bulgáriában, Lettországban és Luxemburgban. Bulgáriában a havi 112 eurós segély azonban csak az első, második és harmadik gyerek után jár; a továbbiak esetében a támogatási időszak hat hónapra csökken.

Romániában havi 164 eurós eurós segély jár a két éves időszak egészére, Lettországban viszont az első évben még havi 71 eurós összeg a második évben 43 euróra csökken. Luxemburgban természetesen ennek a sokszorosa vehető fel a gyermek két éves koráig: havi 485 euró, illetve részidős munkavállalás esetén az összeg fele.

Németországban a szülő választhat: vagy egy évig havi 450 eurót, vagy két évig 300 eurót kap gyermeke után. Ez azonban messze nem minden: a gyerek egy éves koráig a támogatást igénylő szülő a saját fizetésének legalább a 67 százalékára is jogosult az államtól. Ez legalább havi 300, legfeljebb pedig 2700 eurót jelent.

Az ezer eurós havi fizetést el nem érők 67 százaléknál többet kapnak: az arányszám 0,1 százalékponttal nő minden 2 euró után, amellyel a fizetés alatta marad az 1000 eurónak.

Az a magyar gyakorlat sem általános, amely a szülők pénzbeli támogatásával a gyerek otthoni gondozását részesíti előnyben.

Az OECD szerint ez ugyan olcsóbb megoldás a bölcsődei hálózat fenntartásánál, ám a nők munkaerőpiaci helyzetének romlásával és így a gyerekvállalási hajlandóság csökkenésével jár. -->