Az IMF hitel biztonsági övből mentőövvé vált Romániában

Sikerült meglepetést okoznia a román kormánynak azzal az augusztusi bejelentésével, miszerint az IMF-hitel következő lehívandó részletét nem a jegybank valutatartalékának gyarapítására, hanem folyó állami kiadásokra, bérekre, nyugdíjakra költi a Boc-kabinet. Ezt maga Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke is támogatotta, sőt mi több, jótállóan megindokolta, miért jó ez az országnak - írta a transindex.ro.

Cristian Popa, a BNR alelnöke elismerte, Románia az első és egyetlen olyan ország, mely IMF-hitelből kívánja finanszírozni költségvetési hiányát, e tekintetben „pionírnak” nevezhető. Azt viszont Popa elmondása szerint nem lehet még tudni pontosan, hogy mennyit használunk majd fel a második IMF-részletből – mely 1,9 milliárd eurót tesz ki – a költségvetési hiány finanszírozására.

A jegybankelnök érvelése alapján „technikailag” az IMF pénze ugyanúgy, mint az első részlet esetében, a BNR valutatartalékait fogja gyarapítani, hiszen belső felhasználás esetén a kormány kizárólag a BNR közreműködésével fogja a kapott valutát lejre váltani.

Külső kiadásoknál ugyancsak a jegybanknak kedvez, mivel ekkor mentesíti a kifizetések terhe alól, nem csökkentve az ország valutatartalékait. Olyan ez, mintha a már meglévő euró bankszámlánk helyett egy külföldi rokontól kapott készpénzből vennénk import autót, így nem az eddig félretett eurónkból költünk.

Ez pedig Isărescu szerint hozzásegíti a gazdaságot, hogy újra a növekedés útjára álljon, mivel jelen helyzetben szükség van monetáris beavatkozásra. Alapvető fontosságú ugyanis az állami kötelezettségek kifizetésének folyamatossága, a pénzügyi patthelyzet elkerülése, amikor az állam nem rendelkezik megfelelő mennyiségű pénzzel korábban vállalt kötelezettségei teljesítésére.

Románia helyzetében az IMF-hitel felvétele nem ért hirtelen villámcsapásként mindenkit, nem úgy, mint Magyarország esetében, ahol nagyon rövid idő alatt kellett gyorssegélyt nyújtani az értékpapírpiacokon eladhatatlanná vált magyar államkötvények okozta finanszírozási nehézségek miatt.

Románia esetében már év elejétől kezdett kirajzolódni egy lehetséges nagyobb összegű külföldi hitel felvétele, eleinte a hazai politikusok tiltakozásaitól kísérve.

Ám később egyre inkább világossá vált, Romániának is be kell adnia derekát a világméretű válság mélyülésével a Nemzetközi Valutaalap előtt.

Tudni lehetett, hogy szükség van az IMF segítségére és közreműködésére a román válságkezelésben a befektetői bizalom megerősítése, a pénzügyi rendszer és a lej árfolyamának stabilitása érdekében.

A biztosítékra is szükség volt, hogy az országnak lesz pénze vészhelyzet esetén, és adott esetben elkerülheti a fizetésképtelenséget, más néven államcsődöt.