A Fed nem izgul, az IMF igen – "Csak filozofálnak"

A kommentárban van egy újdonság is, mely szerint a Fed mindentudói végre kalkulálnak azzal a lehetőséggel, hogy a hosszú ideig alacsonyan tartott kamatszint élénkíti a kockázatvállalást a piacokon, ami akár eszközár lufiba csaphat át megfűszerezve a gyengülő dollárral és az emelkedő inflációs várakozásokkal, bár ennek igen kis valószínűséget adnak, de mint kockázattal mindenképp számolni kell. Nemzeti valutájuk folyamatos értékvesztését inkább annak tulajdonítják, hogy a pénzpiaci feltételek folyamatosan javulnak, és ezen jelenség miatt fokozatosan áramlik/áramlott át a pénz a menedékként szolgáló eszközökből a kockázatosabb értékpapírok felé.

A kamatpályát illetően továbbra sem lehet szigorítással számolni, a jegybankároknak sokkal inkább tetszetős a különféle értékpapírok eladásával előidézett likviditáscsökkentés. Összességében elmondható, hogy a Fed nem igazán izgul a jelenlegi folyamatok miatt, szerintük minden rendben zajlik a gazdaságban, még ha a kockázatok ott is lebegnek a kéknek tűnő égbolton.

Az IMF viszont kevésbé optimista, hisz Dominique Strauss-Kahn egy tegnapi beszédében kifejtette, hogy a globális bankrendszer mérlegeiben még legalább 1500 milliárd dollárnyi veszteséget kellene leírni, illetve ennek eredőjeként további tőkeemeléseket kellene sürgetni a bankoknál, mivel társadalmilag sem engedhető meg az, hogy újra állami pénzből mentsék meg a pénzintézeteket, ha rosszabbra fordul a hangulat.

De itt felmerül a kérdés, hogy ha mindezt tudja a nagyérdemű döntéshozói társadalom, akkor miért nem lépnek fel hatásosabban, miért csak szóban filozofálgatnak a dolgokról? Jelenlegi vélemények szerint szabályozói szigorításokkal csak 2011 után számolhatunk.

Ugyanígy kétkedő hangot ütött meg Kínával szemben is, hisz az óriási likviditás injekciók jelentős eszközár lufihoz vezethetnek nem csak a világ legnépesebb országában, hanem az egész ázsiai régióban, nem is beszélve arról, hogy a kínai bankrendszerben rohamosan nő a rossz hitelek aránya.