Ki a felelős a buborékokért?

Nem sok jót ígér Barack Obama most zajló pekingi tárgyalásainak kimenetele szempontjából az a nyilatkozatháború, amely az utóbbi napokban bontakozott ki kínai és amerikai illetékesek között. A kölcsönös vádaskodások és követelőzések azt sejtetik, hogy a jövőben a konfliktusok elmélyülésére kell felkészülni a két gazdasági szuperhatalom viszonyában.

Az amerikai Fed által fenntartott alacsony kamatszint és a dollár gyengesége veszélyezteti a világgazdaság kilábalását – mondta egy pekingi gazdasági fórumon Liu Ming-kang, a kínai bankfelügyeleti hatóság elnöke. A szokatlanul élesen fogalmazó szakember szerint az amerikai monetáris politika világszerte ösztönzi a spekulatív befektetéseket a részvény- és ingatlanpiacokon, és ezzel új buborékokat alakít ki. Jóllehet a kínai kormányzat – amely az amerikai államháztartás első számú hitelezőjének számít – korábban is gyakran támadta Washington gazdaságpolitikáját, az eddigi figyelmeztetések inkább a túlzott állami kiadásokra vonatkoztak.

Liu Ming-kang támadását sokan védekezésként értékelik azokkal a vádakkal szemben, amelyek szerint éppen Peking kockáztatja befektetési buborék kialakulását a jüan mesterségesen alacsony árfolyamával és az óriási összegű gazdaságélénkítő programmal. Emiatt nemcsak a nyugat sürgeti a kínai monetáris és különösen az árfolyam-politika módosítását, hanem olyan belföldi gazdasági szereplők is, mint például a China Merchants Bank vagy a China Capital Corp. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója tegnap ismételten szorgalmazta a jüan árfolyamának korrigálását, és az amerikai elnök is ezt tekinti kínai tárgyalássorozata legfontosabb témájának (VG, november 13., 4. oldal). Barack Obama számára ugyanakkor nagy pofont jelentett, hogy kínai kollégája, Hu Csin-tao az APEC hét végi szingapúri csúcsértekezletének záróközleményéből kivetette a „piacorientált” devizaárfolyamokra vonatkozó, a szervezet pénzügyminiszterei által néhány nappal korábban elfogadott utalást.

Bár a kínai kormányzat tanácsadói is tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon módosítani kell a jüan jelenlegi merev árfolyamát, egyelőre az exportőrökre való tekintettel nem tartanak lehetségesnek változtatást. Ráadásul az is nagy kérdés, hogy vajon a jüan erősödése javítaná-e a globális kereskedelmi egyensúlyhiányokat. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez önmagában nem csökkenti Kína kereskedelmi mérlegtöbbletét. A 2005–08 közötti 21 százalékos felértékelés nem járt érezhető hatással a kínai exporttermékek árszintjére, ugyanis a – részben nyugati – nagykereskedelmi láncok továbbra is alacsony árakat kényszerítettek a gyártókra, amit azok a termelékenység javítása révén gazdálkodtak ki. Szakértők szerint csak az hozna elmozdulást az exportoffenzíva felől a belső fogyasztás élénkítése irányába, ha az árfolyam módosításával párhuzamosan mélyreható reformok történnének Kínában – például szociális védőháló kialakításával drágítanák meg a termelést.

Az árfolyamokkal egy időben a kereskedelempolitikáról is éles vita bontakozott ki Kína és az Egyesült Államok között. Hu Csin-tao és kereskedelmi minisztere, Csen De-ming a kínai árukkal szembeni „igazságtalan” korlátozások feloldására szólította fel a nyugati hatalmakat. Ron Kirk amerikai kereskedelmi főképviselő rövid úton lepattintotta a labdát, mondván: akkor sem csökkentik az ázsiai országgal szembeni dömpingintézkedések számát, ha esetleg Peking hozzájárulna a jüan erősödéséhez. TG

2008 júliusa óta gyakorlatilag fix, 6,83:1 arányú jüan-dollár ráta van érvényben

az árfolyam-politika lazítására két opciót fontolgat Peking: a szinte kizárólagos dolláralap helyett több valutából álló kosár bevezetése, vagy egyszeri jelentős felértékelés

2008 júliusa óta gyakorlatilag fix, 6,83:1 arányú jüan-dollár ráta van érvényben

az árfolyam-politika lazítására két opciót fontolgat Peking: a szinte kizárólagos dolláralap helyett több valutából álló kosár bevezetése, vagy egyszeri jelentős felértékelés-->