Kudarc a stabilitási paktum

Sürgős reformra szorul a stabilitási paktum, mert mechanizmusként kudarcot vallott: nem tudta megfelelő mederben tartani az államháztartási ügyeket az EU tagállamaiban. Európa legnagyobb gazdasága teljesítményének értékelése/kritikája mellett erre is figyelmeztetett éves jelentésében a német kormány mellett működő gazdasági bölcsek tanácsa – értesült az FT Deutschland.

Az Európa-szerte is nagy tekintélyű testület tagjai síkra szálltak egy kiegészítő megállapodás mellett, amely közvetlenül a kormányzati kiadásokra fókuszálna, és a közvéleménnyel is jobban megértetné, hogy miért van szükség a deficitszabályok betartására. Egyúttal támogatják az euróövezethez való csatlakozás kritériumainak reformját is, főleg az inflációs előírásokra vonatkozóan.

A gazdasági bölcsek javaslata belső használatra egy olyan ország politikusai számára készült, amelynek a pénzügyi integráció minden kérdésében eddig is meghatározó szerepe volt. Elöljáróban erre emlékeztetett Rácz Margit, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének kutatási igazgatója. Ugyanakkor pedig elmondta, hogy a jelenlegi válság nyomán szinte horrorisztikus államháztartási hiányok keletkeztek az EU 27 tagállamában és magában az eurózónában is. Az Európai Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) alapján húsz ország ellen indított túlzott deficiteljárást. „Feltehető, hogy sem jövőre, de valószínűleg még 2011-ben sem indul meg az SNP szerinti hiányszint elérése érdekében a tagországokban a konszolidáció, így a bölcseknek azzal a megállapításával, hogy a paktum egész rendszere felmondta a szolgálatot, egyet kell érteni” – jegyezte meg Rácz Margit.

Szerinte az is jól látszik, hogy a fenntartható fiskális stabilitáshoz olyan strukturális reformokat kell végrehajtani, amelyek a jelenlegi szabályok szerint is nemzeti kompetenciában vannak. Így az SNP átalakítása akár azt a célt is szolgálhatná, hogy például az eurózóna tagországaiban megnőtt adóssághegy leépítésére a jelenleginél sokkal harmonizáltabb cselekvés induljon el. „Ez azonban semmiképpen nem járhat együtt a fiskális közösségi szabályok megszűnésével” – szögezte le.

Egyidejűleg azt is megállapította, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) létrejötte óta a maastrichti inflációs kritérium meglehetősen értelmezhetetlenné vált. Az elmúlt tíz évben lényegében a GMU-tagországok között megmaradtak az inflációs különbségek. Tehát ezen a téren a harmonizáció nem könnyű, és feltételezi, hogy az eurózónának hasonló fejlettségű tagországok az alkotói. Ez sem az alapításkor, sem a bővítések során nem volt és nem lesz figyelembe vehető – mondta Rácz Margit.

„Egyetértek a német gazdasági tanácsadók véleményével abban, hogy a költségvetés egyensúlyi problémáinak kialakulása miatt nem megfelelő a jelenlegi strukturális deficitre alapozott felvetés” – reagált a hírre Barcza György, a K&H Bank elemzési igazgatója. Például Magyarország az EU-csatlakozás óta egyetlenegy évben sem ért el a maastrichti kritériumnak megfelelően 3 százalék alatti hiányszámot, noha minden évben megterveztük az ehhez vezető pályát, így mára hiteltelenné lett az uniós kritérium itthon is. A magyar közpénzügyi törvény a reáladósság csökkentéséből indul ki, ez egy másik módszer, de bonyolultsága és a közvélemény általi ismeretlensége miatt hasonló kritikával illethetjük, mint a bölcsek teszik az uniós paktummal. „Kézenfekvő egyszerű szabály lenne például az, hogy a kiadás/GDP arány 40 százalékos legyen” – indítványozta Barcza György.

Két neuralgikus ponttal kapcsolatban mondtak véleményt a német tanácsadók, s a felvetéseik ésszerűek és időszerűek. Bod Péter Ákos egyetemi tanár, az MNB volt elnöke szerint a stabilitási paktumnál a közvélemény számára nehezen értelmezhető az a megkötés, hogy egy-egy ciklus egészére vonatkoztatják a kiegyensúlyozott monetáris politikát. Ráadásul a mostani válság idején bebizonyosodott, hogy a kis kilengések esetén hatásos a paktum, a nagyoknál nem. „A maastrichti kritériumok közül az inflációs elvárásról szinte mindenki tudja, hogy nemcsak nehéz, de nem is érdemes betartani, mert növekedési áldozatokkal jár” – jegyezte meg a professzor, aki e téren eltörölné az erőltetett igazodást egy mesterkélt számhoz, és inkább az Európai Központi Bank inflációs célszámát tenné meg kritériumnak.

Sokkal inkább egy hosszú távú stratégia részének kell lenni a folyamatnak, a konvergenciakritériumok fenntartható teljesítése a kelet-közép-európai és a délkelet-európai országoknak is érdeke.

Sokkal inkább egy hosszú távú stratégia részének kell lenni a folyamatnak, a konvergenciakritériumok fenntartható teljesítése a kelet-közép-európai és a délkelet-európai országoknak is érdeke. -->