Oszkó: A szakértők azt akarják, hogy ne legyen költségvetés

Mindez már nem csak egy önkontrollját vesztett, a választók józan tájékozódását minden eszközzel akadályozni kívánó választási kampány közeledtét jósolja, de aggodalomra adhat okot, hogy egyes politikai erők kormányzati szerephez jutva vajon milyen szakmai abszurditásokra lennének még képesek.

Elvitathatatlan érdeme a jelen kormányzati periódusnak, hogy politikailag népszerűtlen, korábban akár vállalhatatlannak tűnő kérdésekről lehet nyíltan, kínos kompromisszumok, illetve szakmai alakoskodás nélkül beszélni. Még ha ellenzéki támadások kereszttüzébe is került, felvállalhatóvá vált a nyugdíjrendszer radikális átalakítása, a járulékok és jövedelemadók csökkentése érdekében megtett áfaemelés és vagyonadóztatás, vagy a költségvetési intézmények és az önkormányzatok takarékosabb működésének kikényszerítése. Sőt, a rendszerváltás óta elkövetett gazdaság- és pénzügy-politikai hibák felemlegetése sem volt többé tabu.

A szakmai viták során ráadásul a kormányzati munkát támogató pártok is komoly érettségről tettek tanúbizonyságot. A válságkezelés során így megmutatkozott a parlamentben, hogy ki az, aki felelősséget vállal a szakmailag indokolt, ámde nehéz döntésekért, és ki az, aki még a nyilvánvaló döntési helyzetekből is kihátrál, a felelősséget elhárítja, és a válsághelyzetben is a politikai hasznot keresi. Az eddigi viták azonban legalább nem próbáltak a szakmaiság álcája mögé bújni. Aki a populista politika eszköztárával kívánt élni, az az ehhez illeszkedő beszédhelyzetekben, a szerepet felvállalva, még a szófordulataiból is felismerhető módon tette meg.

Mindenképp váratlan és új jelenség ehhez képest a válsághelyzetben egyébként ritka szakértői látszatmegosztottság mesterséges előidézése. Márpedig amikor neves közgazdászok egy ország alaposan megvitatott, hazai független testületek és nemzetközi fórumok által megvizsgált és részleteiben végigelemzett költségvetésének elfogadása ellen lépnek fel, arra joggal kaphatja fel mindenki a fejét.

A 29 közgazdász fizetett hirdetés formájában megjelentetett, röviden megfogalmazott kritikáiban persze nem található újdonság, azokat ráadásul már nemcsak a kormány, hanem nemzetközi szervezetek is cáfolták. A költségvetési tervszámok megalapozottságát a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió is visszaigazolta, a szerkezetátalakítás adósságcsökkentő és versenyképesség-javító hatásaira pedig számos neves elemző mellett legutóbb az OECD hívta fel a figyelmet.

Ennél valójában lényegesen fontosabb, miszerint a nyilvánosság előtt csapatba szerveződő jobboldali közgazdászok lényegében azért emelték fel a szavukat, hogy az országnak ne legyen 2010-re elfogadott költségvetése, azt ne támogassák a parlamenti képviselők. Azaz a kívánatos stabilizálódás helyett fokozódjon a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, ne legyen kellő ellenőrzés az állami kiadások felett, és lehetőleg nagyobb ütemben folytatódjon az ország eladósodása. Politikai hitvallástól függetlenül könnyű belátni, hogy ennél rosszabb nem történhetne Magyarországgal.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

A divatos, könnyen érthető és ezért mindenki számára vonzó állítás, hogy a bürokrácia csökkentésével az életünk könnyebb és a pazarlás kisebb lesz. Az állami szektor által foglalkoztatottak azonban nem elsősorban a központi közigazgatásban, hanem a helyi szakigazgatásban működnek. A mintegy 750.000 fő állami alkalmazott azonosítása a felesleges, az állampolgárok és a vállalkozások életét megnehezítő bürokráciával súlyos tévedés vagy tudatlanság - írja mai a Világgazdaság Online blog bejegyzésében Farkas István közgazdász.