"Kevesen szeretik, de sokan csinálják"
Kevés vitatottabb témaköre van a gazdaságpolitikának, mint az iparpolitika. A fogalom meghatározása sem egységes (egy monográfia az iparpolitika 30 különböző definícióját sorolta fel), nemhogy szükségességének vagy szükségtelenségének megítélése. A Világgazdaság december 9-i számában a Stanford Egyetem közgazdaságtan-professzorának, Michael J. Boskinnak figyelemre méltó írását olvashattuk, amelyben igen kemény kritikával illeti az iparpolitikát és a válságra iparpolitikai lépésekkel reagáló kormányokat.
Szeretnék a cikk néhány gondolatára reagálni, hangsúlyozva rögtön, hogy a végső következtetéssel – „Ma ugyanolyan rossz ötletnek számítana, ha a kormányok jelölhetnék ki a nyerteseket és a veszteseket” – teljesen egyetértek. Kérdés persze, hogy valóban erre törekszenek-e a kormányok? Ne feledjük, a „picking the winners”, tehát a nyertesek kijelölésének elve csak egy, ma már általában túlhaladottnak tekinthető iparpolitikai elágazás.
A válság következtében inkább az az iparpolitikai vonulat került előtérbe – s erre a cikk is hoz példákat –, amely az iparvédelemre, piacvédelemre, munkahelyek megőrzésére helyezi a hangsúlyt, nem riadva vissza esetenként protekcionista lépésektől sem. S ennek az sem mond ellent, hogy Franciaország valóban komoly összegeket szán fejlesztési programokra, de nem „húzó iparágak” fejlesztésére, hanem a digitális gazdaságot erősítő beruházásoktól kezdve az egyetemek modernizálásáig terjedő innovációs projektekre.
A válság tehát – többek között – arra is felhívta a figyelmet, hogy újra kell gondolnunk azokat a beidegződéseket, amelyek az iparpolitikához kötődnek. Hiszen nyilvánvaló, ami működött Japánban vagy az ázsiai kistigrisek esetén 30 éve, az nem célravezető ma Európában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.