A Cityben (még) nem számítanak Nagy-Britannia leminősítésére

Az idei brit pénzügyi év költségvetésében eredetileg 12,4 százalékos államháztartási deficitjóslat szerepelt a hazai össztermékhez (GDP) mérve, és már ez is példátlan mértékű hiány lett volna a modern brit gazdaságtörténetben.

Alistair Darling brit pénzügyminiszter azonban a költségvetés és a gazdaság állapotáról nemrégiben tartott alsóházi beszámolójában még rontotta is az idei államháztartási hiányra adott hivatalos prognózist: az új előrejelzés szerint a deficit a becsült GDP-érték 12,6 százalékával lesz egyenlő.

A világ legnagyobb hitelminősítő csoportja, a Standard & Poor''s már tavaly stabilról leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta Nagy-Britannia - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság - "AAA" szintű szuverén besorolásának kilátását, arra a véleményére hivatkozva, hogy a jelenlegi költségvetési folyamatok mellett a brit nettó államadósság középtávon elérheti a GDP-érték 100 százalékát.

A világ legnagyobb kötvényalap-kezelője, a Pimco nemrégiben 80 százalékosra tette annak esélyét, hogy Nagy-Britannia előbb-utóbb elveszíti "AAA" besorolását.

A BNP Paribas bankcsoport londoni közgazdásza, Paul Mortimer-Lee a Financial Timesnak a minap egyenesen úgy fogalmazott, hogy Nagy-Britannia "költségvetési katasztrófaövezetté" vált. A szakértő szerint a brit közfinanszírozás helyzete olyan rossz, hogy a konszolidáció késedelme bizalomvesztéshez, adósosztályzata rontásához és finanszírozási válsághoz vezethet.

A The Sunday Times című vezető vasárnapi lap felmérése szerint azonban a nagy citybeli házak többsége - legalábbis egyelőre - nem számít arra, hogy Nagy-Britannia elveszítené az elit "AAA" besorolást. Az elemzők szerint a nemzetközi hitelminősítők legalább a tavasszal esedékes választások kimenetelét megvárják, mielőtt elszánnák magukat valamilyen minősítési lépésre.

Stuart Thomson, az Ignis Asset Management alapkezelő főközgazdásza úgy vélte: jóllehet 50 százalék esélye van olyan parlament kialakulásának, amelyben egyik pártnak sem lesz egyértelmű többsége, ám a hitelminősítők még ilyen helyzetben is adnának legalább egy hónapot a választások eredményeként létrejövő koalíciós kormánynak az "AAA" megtartásához szükséges költségvetési intézkedések meghozatalára.

A JP Morgan bankcsoport közgazdásza, John Monks egyetértett ezzel, mondván: ha lesz valamilyen költségvetési lépés, a ház nem számol Nagy-Britannia leminősítésével.

A Deutsche Bank brit főközgazdásza, George Buckley is úgy vélekedett, hogy a brit adósosztályzat rontása csak akkor valószínű, ha a választások után sem válnak ismertté deficitcsökkentő tervek.

Ilyen tervek körvonalazódására mind a kormányzó Munkáspárt, mind az ellenzéki Konzervatív Párt már egyenes utalásokat tett, jóllehet egyelőre kevés az ismerhető részlet.

Alistair Darling pénzügyminiszter a The Timesnak a hétvégén kijelentette, hogy az utóbbi húsz év legkeményebb költségvetési kiadási megszorítását kell végrehajtani Nagy-Britanniában, és "nem alku tárgya" az a kormányzati célkitűzés, hogy négy éven belül a felére kell csökkenteni az államháztartási hiányt.

David Cameron, a konzervatívok vezetője a BBC televízió vasárnapi politikai magazinműsorában kijelentette: a toryk - kormányra kerülésük esetén - ennél gyorsabban cselekednének, korábban megkezdenék a költségvetési konszolidációt és tovább is vinnék azt a munkáspárti kormány jelenlegi terveinél.

A Centre for Economics and Business Research (CEBR) - az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző ház - minapi helyzetértékelése szerint úgy tűnik: a piac is most már arra vár, hogy a tavasszal esedékes választásokat a konzervatívok nyerik, és majd ők megfékezik az állami költekezést.

Éppen ezért, ha a közvélemény-kutatások a választásokig hátralévő időszakban azt mutatnák, hogy a jobboldal - korábban számottevő, ám az utóbbi hetekben egyre csökkenő - támogatottsági előnye mélyen az egyszámjegyű százalékos tartományba süllyed, az valószínűleg fonteladási hullámot indítana el, amelynek nyomán egy font fölé emelkedhet az euró árfolyama az idén - állt a CEBR londoni elemzésében.

Az euró egysége az 1999-es indulás napján 0,71 fontot ért; a londoni bankközi devizapiacon a pénteki késői kereskedésben a 0,89-0,90 fontos sávban mozgott.

Tavaly már voltak időszakok, amikor nagy-britanniai kiskereskedelmi pénzváltó helyeken egy eurónál kevesebbet adtak egy fontért, de a nagybani bankközi piacon az euró megjelenése óta még nem volt példa az árfolyamparitás átlépésére.