BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Hadüzenet az egyénnek? Folytatódik a Bauer-Róna csata

Róna Péter reakciója a Népszava karácsonyi számában megjelent, Két árulás üzenete című cikkemre azt mutatja, hogy az előbb csak a jegybank politikáját, majd az elmúlt húsz év magyar fejlődésének egészét érő bírálatai mögött valójában a rendszerváltás koncepcionális elutasítása húzódik meg – írja Bauer Tamás a Népszavában.

Bauer Tamás Róna Péter korábbi cikkére reagálva leszögezi: a közgazdász valójában amiatt vádolja a szocialistákat és szabad demokratákat, hogy szerepet vittek a tervgazdaság lebontásában, a piacgazdaság intézményrendszerének felépítésében, a hatalom megosztásának logikáját követő demokratikus politikai rendszer megteremtésében, valamint abban, hogy Magyarország szervesen integrálódott az európai gazdasági térbe. Szóvá teszi, hogy én üdvözlöm a kapitalizmus megdöntésére irányuló törekvés szociáldemokrata feladását – eszerint ő kitartana mellette.

Kritikája mögött összehasonlítási alapként és elérendő állapotként jól érzékelhetően valamiféle közvetlenül közösségi berendezkedés húzódik meg, amely szemben áll a gazdasági érdektagoltságot elismerő és áthidaló piacgazdasággal, illetve a társadalmi érdektagoltságot kezelni képes politikai pluralizmussal. Az általa elképzelt baloldali álláspont hadat üzen az egyén autonómiájának, önmegvalósításának, nála a közösségi célok eléréséhez az egyéni törekvések mellőzésén át vezet az út. Az effajta, közvetlenül közösségi berendezkedés koncepcióját nevezzük hagyományosan kommunizmusnak. Kipróbáltuk, nem működött, zsarnokságba torkollott.

A modern szociáldemokrácia ezzel szemben – a liberalizmussal és a konzervativizmussal együtt – adottságnak tekinti, hogy a világ kapitalista gazdasági rendszerben működik – fogalmaz Bauer Tamás a Népszavában. A szociáldemokrácia e keretek között keresi a jövedelmi és vagyoni különbségek tompításának, kiváltképp pedig az esélyegyenlőtlenségek mérséklésének reális lehetőségeit. A társadalom olyan, méltán közösnek tekinthető céljai, mint a jólét növelése, a társadalmi különbségek mérséklése, a mobilitás, a környezetvédelem, a tapasztalatok szerint csak a vállalkozói szabadsága és az egyéni szuverenitás tiszteletben tartása mellett, s nem azoknak az erőszakos „közösség”, vagyis az állam alá gyűrésével érhetők el.

A liberálisoknak az a felfogása, hogy az állam és a társadalmat integráló többi intézmény a nemzeti közösséget mint szabad, szuverén egyének együttesét kezeli, s nem kényszeríti tagjait szabadságuk feladására, a huszadik század második felére a szociáldemokraták és konzervatívok által is elfogadott liberális minimum alapjává vált, s erre épülnek Európa és Észak-Amerika szabad társadalmai. Ezzel állt szemben a kelet-európai szocializmus, s láthatóan ezzel szemben fogalmazza meg ellenérzéseit Róna is, amikor szocialisták és szabad demokraták együttműködését ostorozza.

Magyarország a szocialisták és szabad demokraták kormányzása idején szabadabb ország volt, mint a jobboldali kormányok alatt, s – minden gazdaságpolitikai hibájuk mellett is – többet tettek a társadalom jólétének növeléséért, a társadalmi különbségek mérsékléséért, mint a jobboldal. Amikor a magyar baloldal – amibe a mi viszonyaink között, a huszadik századi magyar progresszió tradíciójára építve indokolt a liberálisokat is beleérteni – nehéz helyzetben van, kár volna elvitatni tőle azt, amire büszke lehet, s olyan archaikus kollektivizmus mércéjével mérni tevékenységét, amelynek a huszonegyedik században nincs realitása.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.