Izland: a pénzpiacok Ikarusza

Hamarosan áttörés várható a brit és holland kormányzattal folytatott tárgyalásban, és így remény van rá, hogy nem kell népszavazást tartani a parlamentben elfogadott, de az államfő által megvétózott kártérítési törvényről – nyilatkozta tegnap a Reutersnek Steingrimur Sigfusson pénzügyminiszter.

Olafur Grinmsson elnök azután döntött a múlt héten a kártérítési egyezség (Icesave-Agreement) megvétózása mellett, hogy a lakossági tiltakozás soha nem látott méreteket öltött a kis északi államban. A lépést természetesen rendkívül kritikusan fogadta az érintett Hollandia és Nagy-Britannia, illetve az Európai Unió is. A nemzetközi megítélés pedig jelenleg rendkívüli fontossággal bír Izland számára, egyfelől uniós csatlakozási tervei, másfelől a Nemzetközi Valutaalap 2,1 milliárd dolláros készenléti hitelének akadálymentes folyósítása szempontjából.

Jól jellemzi az ország helyzetét, hogy a hitelválságban csődbe ment Icesave bank brit és holland ügyfeleinek fizetendő 3,8 milliárd eurós kártérítés 2024 eladósítaná az egész lakosságot. Mindezen persze nem lehet csodálkozni, ha azt is számításba vesszük, hogy az izlandi pénzügyi buborék legnagyobb kiterjedése idején a szigetország bankjainak mérlegfőösszege elérte a GDP tízszeresét.

Az izlandi gazdasági szereplők hite az önszabályozó piacgazdaságban mindenesetre alaposan megrendült. A piaci árak korántsem mindig méltányosak, és azokat a hibákat, amelyeket a szabályozás hiánya lehetővé tesz, garantáltan el is követik – idézi a Der Spiegel egy izlandi bankár sommás megállapítását.

A korábbi gazdasági csoda szellemi atyja, Hannes Hólmstein Gissuarson professzor szintén az ellenőrzés meggyengülését okolja a történtekért. A reykjavíki  politológus szerint hazája az egész világ számára kísérleti laboratóriumként szolgált ahhoz a vizsgálathoz, hogy hogyan képes megvalósulni a tökéletesen liberális piacgazdaság. Kezdetben minden jól is ment: privatizáltak, csökkentették az adókat és liberalizálták a gazdaságot – mutat rá Gissuarson. Izland számos paraméter tekintetében a világ élvonalába került.

A „csoda” azonban nem a pénzügy válság során, hanem már 2004-ben megbukott, amikor egy gyenge kormányfő vette át a hatalmat. Ez pedig Gissuarson szerint nem jelentett mást, mint hogy rendkívül szűk, családi-baráti kapcsolatokkal átszőtt gazdasági klikk kezébe került a tényleges hatalom. Ez a kis plutokrata elit kezében tartotta a piacfelügyelet, a média és más fontos intézmények ellenőrzését, és mindent megtett azért, hogy rohamtempójú növekedés veszélyeire figyelmeztető hangok ne kapjanak figyelmet.

Arra a kérdésre azonban ez a magyarázat se ad tényleges választ, hogy mi is történt 2008-ban. Vajon az izlandi bankároknak egyszerűen csak pechjük volt, vagy képtelenek voltak felismerni a látható veszélyeket? Az erről szóló vizsgálat várhatóan február elejére készül el, és a benne foglaltaktól fog nagyban függeni, hogy az izlandi polgárok vissza tudják-e nyerni bizalmukat a bankárjaikban és a politikusaikban.

Visszatérnek a hazai hagyományokhoz

A pénzügyi összeomlás pozitív hozadékai között emlegetik az izlandiak, hogy hatására nagyon felértékelődtek a hagyományos hazai értékek az emberek szemében. Mindez a ruházkodási és étkezési szokásokban éppúgy tetten érhető, mint a családi élet javulásában. Sokak szerint nem történt más, mint a nyaktörő fellendülés idején felborult egészséges társadalmi lét visszatérése. A boom idején beáramló pénztől megrészegült emberek kijózanodtak, és ráébredtek, hogy történelmi tévedés volt ennyire bízni az abnormális fellendülésben.