Surányi kemény kritikája: Magyarország a szétesés szélén

A lap szombati számában Téves diagnózis, téves terápia című írásában Surányi kijelenti: mindenekelőtt a devizatartalék elégtelen szintje miatt kényszerült Magyarország az elsők között nemzetközi hitelért folyamodni 2008 őszén, a globális pénzügyi válság kirobbanása után. Eközben a kormány, a jegybank és az elemzők az államadósság és a devizahitelek magas állományában jelölték meg a sérülékenység okát.

A téves diagnózist téves terápia követte. A költségvetés hiányát a válságban indokoltnál nagyobb mértékben igyekezett csökkenteni a kormány, mert elsősorban ezt szorgalmazta a jegybank és a részben a nemzetközi szervezetek is. Ennek nyomán azonban csak mélyült a krízis. A jegybank az alacsony devizatartalék-szint miatt "majdnem lefegyverezve szemlélte az eseményeket".

Nagyon összeszűkült, de megmaradt mozgásterében is szinte lebénult - írta Surányi, aki szerint az ortodox gondolkodásmód megakadályozta a jegybankot, hogy újszerű eszközöket vessen be, megkönnyítse a magánberuházások finanszírozását. Így a rossz szerkezetben és az eredetileg meghirdetett túlzott költségvetési kiigazítással együtt a monetáris politika is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság a szükségesnél nagyobbat zuhant.

Az írás 2006 nyaráig megy vissza, amikor a magyar gazdaság a szakadék szélén táncolt a megelőző évek felelőtlen gazdaságpolitikája miatt. Sajnos, a 2006-ot követő kiigazítás gazdaságpolitikai keverékét, a költségvetési és a monetáris politika együttműködését továbbra is a kölcsönös bizalmatlanság és összehangolatlanság jellemezte. (Ellentétben a jóval kisebb méretű 1995-ös csomag bevezetését követő helyzettel.)

A megszorítás szerkezete is kifejezetten hátrányosan érintette az üzleti szektort, illetve a növekedési kilátásokat. Egyetlen olyan eleme sem volt, ami érdemben javította volna az üzleti környezetet, a versenyképességet. Nemcsak hozzájárult a munkanélküliség növekedéséhez, hanem csökkentette a gazdaság középtávú növekedési potenciálját is.

Ebből a jegybank is kivette a részét. Politikájával fékezte az exportot, ösztönözte az importot, visszafogta a kis- és közepes vállalkozásokat, korlátozta a munkahelyteremtést, tovább pörgette főleg a lakossági hitelkeresletet, mérsékelte a belföldi pénzügyi megtakarítást. Indokolatlanul drágította a forintban fennálló államadósság finanszírozását, és mindezek következtében rontotta a külső egyensúlyt, és növelte az ország egyoldalú külső pénz- és tőkepiaci függőségét.

Ebben az állapotában csapott le a magyar gazdaságra a globális pénzügyi válság 2008 őszén. Ám Surányi leszögezi: a gazdasági folyamatok fenti jellemzői sem adnak választ arra a kérdése, miért Magyarország fordult az első között a nemzetközi intézményekhez segítségért. A külső források ugyanis minden ország számára elapadtak, a nemzetközi pénz- és tőkepiacok globálisan befagytak.

A külföldi szakértők és a magyar hatóságok a következő diagnózist állították fel: a likviditási válság azért érintette érzékenyebben Magyarországot, és azért kellett külső segítséget igénybe vennie, mert nagyon magas volt az államadósság és a fedezetlen devizahitelek állománya. Ám a nemzetközi hitel felvétele után az ország megítélése úgy vált kedvezőbbé, hogy az államadósság látványosan növekedett, a hitelállomány meg alig változott.

A két említett, s általánosságban elfogadott tényezőnél sokkal súlyosabb sérülékenységet okozott és okoz az évtizedek alatt - és kiváltképp az 1995 és 2001 közötti jelentős javulás után - újra felhalmozott külső egyensúlyhiány. Az igazi veszély - hangsúlyozza Surányi - minden gazdaságpolitika számára éppen az: ha túlzottan függővé válik a külföldi megtakarításoktól, a nemzetközi pénz- és tőkepiacoktól. A függőség kialakulása mögött persze a hosszú időn át az elviselhetőnél lényegesen nagyobb költségvetési hiány és a szükségesnél folyamatosan jóval kisebb lakossági pénzügyi megtakarítás húzódik meg.

A költségvetési sokk, a monetáris sokkal együtt drámai belföldi keresletcsökkenést idézett elő. Mind a beruházási, mind pedig a fogyasztói kereslet a termeléssel együtt összeomlott. Ennek következtében már 2009 elején látszott, hogy a külső egyensúly a vártnál is sokkal jobb lesz. De a fordulat egyáltalán nem kedvező: mert szemben a 1995-ös kiigazítással nem az export felfutása, hanem a belső kereslet teljes összeomlása, a gazdaság túlhűtése miatt következett be.

A válság legelején eleve négy százalék körüli szintre állíthatták volna be a hiányt – hiszen nem a deficit mértéke és nem is az államadósság szintje okozta a sérülékenységet. De nem ez történt.  Többek között ezért még az elkerülhetetlennél is nagyobb lett a válság, a gazdaság négy-öt százalék helyett hat-hét százalékot zuhant. A kilábalás később indult meg, miközben a költségvetés deficitje és az államadósság szintje az eredetileg megcélzottnál magasabb lett.

Surányi György azzal zárja elemzését: a költségvetési és monetáris politika átgondolása nélkül történelmi léptékű leszakadás, szociális szétesés fenyegeti az országot.

Mint ismeretes, a Sólyom László által életre hívott Bölcsek Tanácsának egyik tagja, Csermely Péter tegnap arról beszélt, hogy Magyarországot 20-30 év múlva a szétesés fenyegeti, ha nem erősítjük meg az iskolai értékrendet.