Igazság szerint nincs is más út, mióta a "fogyasztói társadalom" egykori legendáját szertefoszlatta a "globalizáció" az utóbbi másfél évtizedben. Ez vonatkozik az egész fejlett Európára.
Az EU statisztikai hivatalának adataiból felmérhető a múlt, amely - egyelőre - meghatározza a jövőt. Az euróövezeti hazai össztermék (GDP) keresleti oldali összetevői között hagyományosan 57 százalék körül van a lakossági fogyasztás súlya, beleértve a köztámogatásból megvalósuló egyéni fogyasztást is. A vállalati tőkeberuházások aránya 21 százalék körüli, a kereskedelmi egyenleg pedig 0,5 százalék körüli, úgy, hogy az export értéke az euróövezeti GDP-érték mintegy 39 százalékával egyenértékű.
Furcsamód azonban a legnagyobb súlyú lakossági fogyasztás már hosszú évek óta gyakorlatilag nem befolyásolja a GDP alakulását, a lakossági fogyasztás növekedése ugyanis nagyjából egyforma évről-évre, ha esik, ha fúj.
Az euróövezeti GDP 2006-ban 3,0 százalékkal, 2007-ben 2,7 százalékkal, 2008-ban 0,6 százalékkal nőtt, tavaly várhatóan 4,0 százalékkal csökkent. Eközben a lakossági fogyasztás 2006-ban évi átlagban 0,5 százalékkal, 2007-ben 0,3 százalékkal, 2008-ban 0,4 százalékkal nőtt a térségben, és tavaly valószínűleg visszaesett, legalábbis az első három negyedév átlagában 0,1 százalékkal kisebb volt változatlan áron, mint egy évvel azelőtt.
A lakossági fogyasztásnak ez az érzéketlensége nem meglepő ahhoz képest, hogy az euróövezetben kifizetett bértömeg 2006-ban reálértékben mintegy 0,5 százalékkal, 2007-ben 0,6 százalékkal, 2008-ban 0,1 százalékkal nőtt. Nagyobb ugrás csak tavaly volt: az első három negyedév átlagában a bértömeg 3,4 százalékkal ért többet, mint egy évvel azelőtt, mert az infláció szinte eltűnt a válság miatt. Tulajdonképpen mindössze ez védte meg a lakosságot a meredekebb életszínvonal-romlástól. Éppenséggel a legnagyobb euróövezeti gazdaságban, Németországban az elmúlt évtizedben már nem nőtt, sőt, 2005-től egészen a tavalyi, átmeneti deflációig csökkent a reálbér és a kifizetett összes bér vásárlóértéke is.
Korábban a számottevő bérnövekedés hiányát a hitelezés pótolta valamelyest a lakossági fogyasztás gyenge ütemének fenntartásában. Ez a pótszer most alig csordogál , miközben a munkáltatók szűkmarkúsága marad a régi, sőt, a jelenlegi helyzetben nyilván még romlik is a béremelés esélye.
Márpedig, ha a vállalatok nem akarnak vagy nem tudnak fizetni dolgozóiknak, és már a hitel is kevésbé pótolja ki a lakosság bevételeit, akkor csak az export marad növekedési kiútnak. Az irányzat a korábbi években is jól látszott. Az exportot megalapozó vállalati beruházások 2006-ban 1,4 százalékkal, 2007-ben 0,8 százalékkal gyarapodtak az euróövezetben, 2008-ban 0,2 százalékkal csökkentek, tavaly az első három negyedévben átlagosan 2,6 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól. Az euróövezeti export 2006-ban 2,4 százalékkal, 2007-ben 1,1 százalékkal, 2007-ben 1,2 százalékkal nőtt, tavaly az első három negyedévben 2,2 százalékkal kisebb volt az egy évvel azelőttinél.
Más szóval: az euróövezet gazdasági növekedését korábban is a beruházás és az export határozta meg, ezek visszaesése lökte negatív zónába a GDP alakulását is, és - a lakossági elem hiányában - csak ezek hozhatnak fellendülést a belátható jövőben is.
Ezt elég jól illusztrálja a német gazdasági minisztérium január végén megjelent, idei évre szóló előrejelzése. A német kormány idén 1,4 százalékos GDP-növekedésre számít a tavalyi, 5 százalékos visszaesés után. Tavaly októberben még csak 1,2 százalékos idei GDP-növekedésben reménykedett. Az új becslés szerint a lakossági fogyasztás idén 0,5 százalékkal csökken, jobban a korábban várt 0,3 százaléknál, mivel a tavalyi roncsprémiumhoz hasonló közületi ajándékok idén nem várhatók. Ezek tavaly 0,4 százalékos növekedéshez segítették a lakossági fogyasztást Németországban, a kormány által korábban jósolt, 0,8 százalékos többlet helyett.
A vállalati termelőeszköz-beruházások 3,1 százalékos növekedésére számítanak idén, a korábban becsült, 1,5 százalékos gyarapodás helyett. Ezek a beruházások tavaly 20 százalékkal visszaestek.
Az exportban 5,1 százalékos évi többletet lát a német kormány az idén, a tavaly ősszel becsült, 4,3 százalékos emelkedés helyett. Tavaly a német export 14,7 százalékkal csökkent.
Tulajdonképpen mi folyik itt? A német exportőrök abban reménykednek, hogy Kína, amilyen gyorsan csak lehet, növeli bajnoki előnyét az exportban. A németek és a kínaiak ugyanis nem versenytársak. Kína - egyelőre - főleg olcsóbb, feldolgozott termékeket exportál, amelyeket talán csekély béremelésből, sőt, akár reálbércsökkenés után is meg tudnak venni az euróövezeti fogyasztók. A kínai export viszont óriási fejlesztéseket, beruházásokat ösztönöz Kínában, és az ehhez szükséges drága gépeket, berendezéseket, fejlett technológiát a fejlett országok szállítják, köztük Németország. Ezeknek a fejlett termékeknek az árát úgy tudják Kína számára elfogadható szinten tartani, hogy spórolnak, nem utolsó sorban a béreken. Így lendülhet föl a gazdaság mindenütt anélkül, hogy annak a bérből és fizetésből élők hasznát látnák.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.