Eufória és várakozás: a választási eredmények gazdasági hatása

Ugyan még nem ért begyorsuló szakaszba az optimista hangulat egyik legfontosabb indikátorának tekinthető amerikai S&P 500-as index, de a tőzsdemutató 2009 márciusa óta tartó, szinte megállíthatatlannak tűnő menetelésével már legalább érett fázisába ért a részvénypiaci emelkedés. Jól látszik az is, hogy a befektetők precízen differenciálnak az egyes régiók és eszközosztályok között. A görögkapcsolt instrumentumok és azt övező dráma szinte teljesen izolálva van, alig lehet fertőzésről beszélni (Portugália). A befektetők sebészi beavatkozással választották le a nemzetközi piacokról a fiskálisan renitensnek tekinthető Görögországot. Egy évvel korábban azonban a magyar eszközök árazásában szinte azonnal akut hatást váltott ki egy ennél jóval enyhébb lefolyású kis „megfázás” is. Most a forint szinte meg se rezzen a külföldi rossz hírek hallatán és egyelőre a magyar országkockázati felárak is csak „szimpátiából” emelkedtek 10-20 bázispontot. Ilyen felfokozott hangulatban kerül hatalomra az új magyar kormány.

A hazai választók kevésbé érzékelik a nemzetközi piacokon tapasztalt igen kedvező légkört, de még részben pont a gazdasági válság súlyos utóhatásai miatt igen fűtött várakozásokkal (ha nem „csodavárással”) néznek már a közeljövő elébe is. A teljes mértékben megelőlegezett bizalom miatt így már rövidtávon is jelentős nyomás nehezedik majd a hatalomra kerülő kormányra, hogy az legalább szimbolikus, de ugyanakkor széles körben érzékelhető intézkedéseket hozzon. Többek közt őszig még végrehajtható a 30 ezerre tehető önkormányzati képviselő számának megfelezése és rendelet születhet arról is, hogy 2014-től a parlamenti képviselők száma a 200 közelébe zuhanjon. Ugyanakkor a nagyobb átalakítások csak várhatóan, 2011-től kezdődhetnek el, nem nagyobb ugrásokban, hanem elnyújtottan, fokozatosan kibontakoztatva. Az új kormánypárt számára ugyanis szinte minden adott, ahhoz, hogy strukturális átalakításokkal hatékonyabbá tegye az államháztartási rendszereket és fokozatosan egy magasabb potenciális növekedési pályára állítsa a gazdasági növekedést. A 2/3-os mandátum által biztosított, potenciálisan megvalósítható gazdasági lehetőségeket hosszan lehetne sorolni, épp ezért folyamatos lépéskényszerben lehet majd az új kormány.

Mindezeken túl, a kiadási oldalt jelentősebb mértékben megterhelő intézkedést úgy kell végrehajtania a kormánynak, hogy Magyarország jelenleg még fiskális oldalról igen szűk mozgástérrel rendelkezik. Pillanatnyilag a most felfutó forinthitelezést egyre vonzóbbá tehető kamatcsökkentési ciklus folytatása is jelentős mértékben függ a fiskális fegyelemtől.

Az IMF és az EU képviselőivel várhatóan lefolyatatott tárgyalások pedig egyáltalán nem tekinthetőek „papírforma” egyeztetéseknek. Előreláthatólag bármilyen érdemi lazításért cserében részletekbe menően kidolgozott átalakítási programokat kell az asztalra letenni. Lassan pedig nem csak a 2010-es, hanem a jövő évi hiánycélról is beszélni kell, ahol jóval nagyobbak a felfelé mutató kockázatok. Azok sorából, akikkel a bizalmára az átalakítások során majd sziklaszilárdan támaszkodni kell elsősorban az EU-t és a hitelminősítőket érdemes kiemelni. Az előbbi a túlzott deficiteljárással, az utóbbi pedig az ország hitelbesorolásának megváltoztatásán keresztül szankcionálhat, ha olyan folyamatokat érzékel, amelyekben nem tükröződik megfelelően, hogy Magyarország fenntartható fiskális pályán halad.