Forintosították a pártok ígéreteit

Míg a korábbi választásokon jellemzők voltak az emblematikus, több százmilliárd forintos, megalapozatlan ígéretek, addig az idei kampányban a vállalások homályosak, rosszul definiáltak, időzítésükben bizonytalanok voltak. Nem változott azonban a helyzet a tekintetben, hogy a pártoknak továbbra sincs igényük arra, hogy programjaik megalapozottságát a költségvetési hatások kimutatásával igazolják. Az ígéretek talán éppen ennek elkerülésére fogalmazódnak meg annyira homályosan.

Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a pártok ne ígérnének nagyokat. Valójában minden programban találunk olyan elemeket, amelyek megvalósítása csak jelentős kiadásnövekedéssel érhető el – ezek mellé azonban nemhogy ellentételező lépések, de még a költségvetési hatás bemutatása sem kerül oda. Így a programok beárazása lehetetlen feladat, ám a Mit ígérnek? illusztratív jelleggel néhány vállalást kiragad a pártprogramokból, és bemutatja, hogy milyen jelentős költségvetési hatások rejtőznek a sorok között, aminek megalapozása többnyire teljesen hiányzik.

Elöljáróban érdemes elmondani, hogy a magyar költségvetésben nincs mozgástér, elkölthető szabad forrás. Ha a pártprogramok a fenntarthatóság jegyében készültek volna, akkor arról kellene szólniuk, hogy a következő évben miként kívánnak 200 milliárd forint tartós megtakarítást végrehajtani ahhoz, hogy a költségvetési felelősségi törvényben előírt pályára állhassunk. Ha ez illuzorikus elvárás is, az mindenképpen fontos lenne, hogy minden egyes elígért (elköltött) forint fedezetét megjelenítsék a pártok. A Mit ígérnek? számításai ezzel szemben arra világítanak rá, hogy a pártok programjai a legtöbb esetben felborítanák a költségvetést. Megjegyezzük, hogy a homályos ígéreteket mi egészítettük ki olyan alapfeltevésekkel, amelyek beárazhatóvá tették azokat. Amennyiben a pártok ezzel szemben észrevétellel kívánnak élni, azoknak a későbbiekben helyt adunk.
 
A költségvetési fenntarthatóságra szabad szemmel is jól láthatóan a Jobbik programja volt a legkevésbé tekintettel. Egy olyan vállalás mint a „munkát terhelő elvonások jelentős csökkenése” néhány 100 milliárd forintos nagyságrendű lyukat üt a költségvetésben, ha pedig komolyan veszük a „közművek államosítását”, ennek forrás­igénye akár az 1000 milliárd forintot is meghaladhatja és a program tele van olyan, évente néhány tízmilliárdos tartós kiadásnövekedést okozó lépésekkel, mint a bölcsődei ellátás kötelezővé tétele. Hangsúlyozzuk, hogy az egyes vállalások értékalapú minősítésére nem vállalkozunk, kizárólag a megvalósíthatóság költségvetési feltételeit jelezzük.
 
Az MSZP progrmjában is van százmilliárdos nagyságrendű tétel: az egészségügyi dolgozók ötéves bérfelzárkóztatási programja megengedően számolva is 200 milliárd forintos kiadási többletet jelent az időszak végén – hiteles forrásmegjelölés itt sincsen. A látványosan konkrétumok nélküli Fidesz-program is tartalmaz jelentős ígéreteket, mint például az egészségügyi kiadások felfuttatását – csak a 2006. évi szint visszaállítása 180 Md forintba kerülne –, a teljesen homályos „radikális  adócsökkentést” 2011-től, vagy az 500 milliárd forintos energiahatékonysági programot.
 
A nagy ígéretekkel leginkább az MDF maradt adós, sőt, e párt esetében igen komoly adótehernövelés jön számításba az adójóváírás eltörlése révén. Ugyanakkor az MDF sem számol a programjában az egyes intézkedéseinek költségvetési hatásával, hiszen például az oktatásügyi elképzeléseinek (az egész napos iskola programja, az oktatók béremelése, a szakiskolák létesítése, a másik oldalon a főiskolák-bezárása, tandíjkötelezettség) pénzügyi egyenlege homályban marad.