Álomcsőd: csúcsvezetők a gazdasági válságról

Az Álomcsőd című könyvben a magyar gazdasági elit tíz reprezentánsa mondja el – egymásnak időnként ellentmondó – véleményét a válságról. Olyan vezetők, akik nem elemzői páholyból figyelték az eseményeket, hanem alakítói voltak azoknak. Döntéseiknek, cselekedeteiknek, nyilatkozataiknak hatalmas tétje volt abban az időszakban, amikor a gyors cselekvés elengedhetetlen volt az államcsőd elkerüléséhez.

A könyv tíz interjúalanya sok mindenben nem ért egyet, számos kérdést másként lát most is. Mindegyiküknek saját története van a válságról. Demján Sándor úgy véli, előre lehetett látni, hogy közeleg a vész, és azt mondja, „a válság mentette meg Magyarországot a csődtől”. Felcsuti Péter szerint ilyen válságra nem számíthatott senki sem.

A kötet címe az interjúk nyomán kialakuló összképet sűríti egyetlen szóvá, annak mindkét értelmében: egyfelől szertefoszlott az önámító politika álma, hogy hitelből megvalósítható a „jóléti rendszerváltás”. Másfelől, a krízis, a csőd hosszabb távon megtisztulást hozhat. A válságban benne van a lehetőség – mondják a kínaiak, és úgy tűnik, a keleti aforizma a magyar gazdaságpolitikára is érvényes lehet.

„Magyarország valamiféle stréberségi kényszerből az uniós előírásoknál szigorúbb megoldásokat vezetett be.” (Bogsch Erik)

„A mostani európai társadalom a késő rómait mintázza. Ingyen kenyér és cirkusz, pénzért vett császárságok mindenütt.” (Demján Sándor)

„Nem az volt a gond, hogy nem volt pénz, hanem az, hogy mindenki attól tartott, hogy nem lesz.” (Farkas István)

„A működés összetettségét, a termékpalettát, a termékek komplikáltságát nézve a kelet-európai és a nyugati bankrendszer között olyan a különbség, mint a vajas kenyér és a „boeuf bourguignon” (burgundi marharagu) között.” (Felcsuti Péter)

„Elkértem Bajnai Gordon telefonszámát, aki akkor még gazdasági miniszter volt, és felhívtam. Elmondtam, úgy látom, hogy fel fog robbanni minden.” (Heim Péter)

„A magyar társadalom döntő többsége még mindig nem fogta fel, hogy problémái leginkább a saját és a döntéshozók rövidlátásából, mohóságából, hiszékenységéből fakadnak.” (Jaksity György)

„A magyar államigazgatás 2006 óta gyakorlatilag nem működik.” (Kovács Árpád)

„Ez a gazdasági rendszer, amit kapitalizmusnak hívunk, időről időre válságokat él át. Ez a rendszer része. A válság segít hozzá bennünket ahhoz, hogy utána a fellendülés és a fejlődés egy egészségesebb struktúrában következzen be.” (Simor András)

„Egy nyitott, kis gazdaságban az inflációt előre jelezni és célozni nem sokkal biztonságosabb, mint totózni” (Surányi György)

„Magyarország valamiféle stréberségi kényszerből az uniós előírásoknál szigorúbb megoldásokat vezetett be.” (Bogsch Erik)

„A mostani európai társadalom a késő rómait mintázza. Ingyen kenyér és cirkusz, pénzért vett császárságok mindenütt.” (Demján Sándor)

„Nem az volt a gond, hogy nem volt pénz, hanem az, hogy mindenki attól tartott, hogy nem lesz.” (Farkas István)

„A működés összetettségét, a termékpalettát, a termékek komplikáltságát nézve a kelet-európai és a nyugati bankrendszer között olyan a különbség, mint a vajas kenyér és a „boeuf bourguignon” (burgundi marharagu) között.” (Felcsuti Péter)

„Elkértem Bajnai Gordon telefonszámát, aki akkor még gazdasági miniszter volt, és felhívtam. Elmondtam, úgy látom, hogy fel fog robbanni minden.” (Heim Péter)

„A magyar társadalom döntő többsége még mindig nem fogta fel, hogy problémái leginkább a saját és a döntéshozók rövidlátásából, mohóságából, hiszékenységéből fakadnak.” (Jaksity György)

„A magyar államigazgatás 2006 óta gyakorlatilag nem működik.” (Kovács Árpád)

„Ez a gazdasági rendszer, amit kapitalizmusnak hívunk, időről időre válságokat él át. Ez a rendszer része. A válság segít hozzá bennünket ahhoz, hogy utána a fellendülés és a fejlődés egy egészségesebb struktúrában következzen be.” (Simor András)

„Egy nyitott, kis gazdaságban az inflációt előre jelezni és célozni nem sokkal biztonságosabb, mint totózni” (Surányi György) -->