Amerikai rémálom

„Új szegények” – így hívják az Egyesült Államokban azt az egyre nagyobb réteget, amelynek tagjai nem sokkal ezelőtt még leghagymázasabb álmaikban sem gondolták volna, hogy valaha fenyegetheti őket a hajléktalanság veszélye. A szegény sorból való kikerülés, a társadalmi felemelkedés lehetősége korábban sokak számára nyitva állt, de most inkább a fordított irányú, fentről lefelé tartó mozgás kezd tipikussá válni.

Egy ideig úgy tűnhetett, hogy az USA-nak a korábbi súlyos válságokhoz hasonlóan a mostanit is sikerült ép bőrrel átvészelnie. A makrogazdasági beszámolók már múlt ősszel a GDP növekedéséről szóltak, a megroppantnak hitt bankok ismét mesés nyereségeket realizáltak, a részvénypiac magához tért és még a milliomosok száma is nőtt 17 százalékkal.

A növekedés azonban ismét gyengülni látszik, és az eddigi kedvező fejlemények is érintetlenül hagyták a széles tömegeket. A hosszú távon állástalanok aránya soha nem volt ilyen magas az USA történetében, és a lakosság 70 százaléka továbbra is súlyosnak érzékeli a recessziót – írja a Der Spiegel egy amerikai felmérésre hivatkozva.

A visszaesés ugyanakkor korántsem csak az alsó rétegeket érinti. A mostani válság legfőbb áldozatainak a korábban jól kereső, magasan képzett, középosztálybeli munkavállalók számítanak. E csoport 40 százaléka véli jelenleg úgy, hogy nem lesz képes fenntartani a korábban élvezett anyagi színvonalat. A társadalom végzetes kettészakadását vizionáló újságok már arról cikkeznek, hogy az USA egy harmadik világbeli ország színvonalára fog süllyedni.

Hivatalosan „csupán” 9,5 százalékos munkanélküliség, de ez a mutató nem tükrözi a valós helyzetet. Azokkal együtt, akik már feladták az álláskeresését, és részmunkaidős vagy alkalmi munkával tengődnek néhány száz dollárból havonta, becslések szerint 17 százalékot tesz ki a perifériára sodródottak aránya.

A washingtoni mezőgazdasági tárca éves jelentésében az alultápláltság rohamos terjedésének veszélyére figyelmeztet: 50 millió amerikainak okoz időről időre gondot, hogy eleget egyen. A felnőtt lakosság nyolcada és a gyerekek negyede él állami élelmiszer-utalványokon a világ leggazdagabb országában.

A gondok ugyanakkor korántsem a pénzügyi válsággal kezdődtek. A strukturális problémák már sokkal korábban tetten érhetők. Az elmúlt 30 év dinamikus gazdasági növekedése gyakorlatilag nyomtalanul suhant el a széles tömegek mellett. Míg a férfiak átlagjövedelme 1978-ban 45 879 dollárt tett ki, 2007-ben ez az érték az inflációtól megtisztítva 45 13 dollár volt. Mindeközben a társadalmi össztermék több mint kétszeresére nőtt.

Az óriási jövedelmi többlet azonban egy szűk réteget gazdagított leginkább. A legjobban keresők jövedelme megháromszorozódott a vizsgált időszakban. Miközben 1979-ben az összes megtermelt profit 30 százaléka került a leggazdagabb egy százalékhoz, mára ez az arány hatvan százalékra emelkedett. Egy átlagos cégvezető 1950-ben az egyszerű munkás bérének 30-szorosát vihette haza, most pedig a 300-szorosát. A teljes nemzeti vagyon 37 százalékát tartja jelenleg kezében a lakosság leggazdagabb egy százaléka.

A vagyoni különbségek ugyan a múlt század húszas éveiben is hasonlóak voltak, de akkor még reális lehetőségnek számított a gyors felemelkedés a rátermettek számára. Jelenleg azonban az alacsony sorból származóknak mindössze 4 százalék esélye van arra, hogy a felső középosztály tagjai közé kerüljenek – ez a valószínűségi mutató kisebb a legtöbb fejlett államénál.

Ami pedig Barack Obama elnököt és kabinetjét illeti, nem egészen világos, hogy mi az elképzelésük. Az egyre súlyosbodó szociális krízis közepette Washington továbbra is arra vár, hogy majd új állások jönnek létre – mindeddig hiába. Pedig a GDP kétharmadát kitevő lakossági fogyasztás élénkülése nélkül nehezen elképzelhető a kilábalás.

A válságkezeléssel kapcsolatban egyre többen vélik úgy, hogy valami nagyon hibádzik vele kapcsolatban. A jegybank szerepét betöltő Fed folyamatosan expanzív monetáris politikát folytat, a kormányzat pedig dollár-százmilliárdokat szán egyes pénzintézetek megmentésére. Ehhez képest egyes szegény településeken közvilágításra sincs pénz, miközben Washington takarékosságra hivatkozva megtagadja a segítségnyújtást.

Munkanélküliség az USA-ban