Áthidalhatatlan gazdasági szakadék - 20 éves német egység

A Handelsblatt német gazdasági napilap beszámolója szerint a legnagyobb különbség elsősorban gazdasági téren érzékelhető. Az újraegyesítéssel a világ egyik legfejlettebb gazdasága megpróbálta magába integrálni és felzárkóztatni az alacsony termelékenységű állami vállalatokkal rendelkező keletnémet gazdaságot.

Az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) az utolsó pillanatig a tervgazdálkodás mintapéldája volt. A keleti régiók a szocializmus ideje alatt felhalmozott versenyhátrányait az egyesülést követően, az egységes nemzeti valuta a nyugatnémet márka bevezetése azonnal nyilvánvalóvá tette.

A hatalmas tőke beáramlás hatására az újraegyesítést követő években a keletnémet tartományok növekedése meghaladta a nyugati tartományokét azonban mára sem érte el azok gazdasági színvonalát. Berlin nélkül a keleti tartományok bruttó összterméke (GDP) 2003-ban 11 százalékát érte el csupán az össznémet GDP-nek, mely szerény növekedésnek mondható csupán az 1991-es 7 százalékos adathoz képest.

Az iparszerkezet teljesen más, mint a nyugati tartományokban, mely okolható a 30 százalékkal alacsonyabb termelékenységért közgazdászok szerint. Az egykori NDK területén elsősorban az élelmiszeripar cégek működnek míg az ország nyugati felében a gépgyártás, az autóipar és az elektrotechnikai ágazat dominál.

Elhibázott politikai döntések is hátráltatták a régió felzárkózását. A 90-es évek elején célul tűzték ki, hogy a keleti tartományok béreinek négy év alatt fel kell zárkózniuk a nyugati színvonalhoz. A cél kitűzésekor nem vették figyelembe a termelékenység alakulását Udo Ludwig közgazdász szerint. A vállalatok ilyen rövid idő alatt nem tudták kitermelni a béremeléshez szükséges pénzt mondta el a Handelsblattnak. Így tömeges elbocsátások és fizetésképtelenség lett a döntés következménye. A bérek felzárkóztatása a 2001-es adatok szerint nem sikerült, akkor átlagosan 26 euróba került egy munkaóra a nyugatnémet tartományokban, ezzel szemben a keleti tartományokban 17 eurós járulékos költségeket is tartalmazó óradíjak voltak.

A bér-felzárkóztatási program következménye és azóta is a legszembetűnőbb probléma a munkanélküliség. A keleti tartományokban él a lakosság 16 százaléka azonban az egyesülés óta ebben az öt keleti tartományban átlagosan kétszer magasabb a munkanélküliség, mint az ország nyugati felében. A második negyedéves adatok szerint a munkanélküliek 30 százaléka él az egykori NDK területén (3,19 millió fő).

Látva az ország gazdasági megosztottságát úgynevezett II. szolidaritási egyezmény keretében 2005 és 2019 között több mint 100 milliárd eurót kap a szövetségi költségvetésből az öt keleti tartomány és Berlin. Ezen felül a tartományok pénzügyi helyzetét kiegyenlítő mechanizmus is működik mely keretében az öt leggazdagabb tartomány csaknem 7 milliárd euróval támogatta tavaly a 11 szegényebb tartományt. A költségvetési pénzügyi különbségek oka, hogy ugyan a német lakosság 16 százaléka él az egykori NDK területén, azonban az személyi jövedelemadó bevételeknek csupán 5,2 százaléka, a társasági adónak pedig 2,4 százaléka származik ezekből a tartományokból.

Visszaállítanák a berlini falat

Az évforduló alkalmából készített „2010-es társadalompolitikai jelentés” szerint a németek 11 százaléka visszaállítaná a berlini falat és a nyugatnémetek harmada úgy érzi veszített az újraegyesítéssel. Az ország keleti tartományaiban élők 42 százaléka, míg a nyugati tartományokban élők 37 százaléka érzi úgy csupán, hogy nyert az egyesítéssel a tanulmány szerint. A megkérdezett nyugatnémetek 52 százaléka szerint a keletieknek jól megy, sőt esetlegesen még jobban, is mint a nyugatiaknak. Ezzel szemben a keletiek háromnegyede éppen ellentétes véleményen van.