Összenő ami összetartozik?

1990. augusztus 31-én kötötték meg a két német állam egyesüléséről szóló szerződést, melyet mindkét állam parlamentje nagy többséggel fogadott el. Az NDK parlamentjének utolsó ülését október 3-án tartották, mely végén bevonták az NDK zászlaját, amely a Német Egység Napján 24 órakor végleg megszűnt létezni, beolvadásával létrejött az egységes Németország.

Az újraegyesítéssel a világ egyik legfejlettebb gazdasága megpróbálta magába integrálni és felzárkóztatni az alacsony termelékenységű állami vállalatokkal rendelkező keletnémet gazdaságot. A hatalmas tőkebeáramlás hatására az újraegyesítést követő években a keletnémet tartományok növekedése meghaladta a nyugati tartományokét, azonban teljesítményük mára sem érte el azok gazdasági színvonalát. Berlin nélkül a keleti tartományok bruttó összterméke (GDP) 2003-ban 11 százalékát érte el csupán az össznémet GDP-nek, amely szerény növekedésnek mondható csupán az 1991-es 7 százalékos adathoz képest.

A napjainkban legjelentősebb különbségek a jövedelmek és a munkanélküliség terén tapasztalhatók. A keletnémet fizetések átlagosan 1991-ben még csupán a nyugati átlagbérek 46,4 százalékát érte el, ez az arány 2009-ben jelentős növekedést követően 76,5 százalékra nőtt.

Szakértői vélemények szerint a bér-felzárkóztatási program következménye és azóta is legszembetűnőbb probléma a munkanélküliség. A keleti tartományokban él a lakosság 16 százaléka azonban az egyesülés óta ebben az öt keleti tartományban átlagosan kétszer magasabb a munkanélküliség, mint az ország nyugati felében. A második negyedéves adatok szerint a nyugati tartományokban a munkaképes korú lakosságnak csupán nyolc százaléka részesül tartósan állás nélkülieknek folyósított segélyben, addig a keleti régióban ez az arány 17 százalék. Összességében a munkanélküliek 30 százaléka él az egykori NDK területén (3,19 millió fő).

A bérszínvonalbeli különbségek és a munkanélküliség fő oka az NDK felzárkóztatása során tévesen meghozott gazdaságpolitikai döntések, célkitűzések, mint például az NDK állami vállalatainak 1990-ben megindult privatizálása, ami gyakorlatilag a nehézipari struktúrák felszámolásával volt egyenlő. Ennek következményeként ma a keleti tartományokban alig találni komoly ipari bázisokat.

Azonban egy terület van, melyben a keleti országrész lakosai magabiztosan felülmúlják nyugati honfitársaikat, ez pedig a nyugdíjak nagysága. Átlagosan egy keleti polgár 840 eurót kap havonta, ezzel szemben egy átlagos nyugdíj 697 eurót tesz ki. Az eltérés az egykori NDK foglalkoztatáspolitikájával magyarázható, ahol a nők döntő többsége is dolgozott, így ők alanyi jogon kapják nyugdíjukat, míg nyugati sorstársaik általában háztartásbeliként élt, így viszont alacsonyabb járandóságra jogosultak.

Látva az ország gazdasági megosztottságát úgynevezett II. szolidaritási egyezmény keretében 2005 és 2019 között több mint 100 milliárd eurót kap a szövetségi költségvetésből az öt keleti tartomány és Berlin. Ezen felül a tartományok pénzügyi helyzetét kiegyenlítő mechanizmus is működik mely keretében az öt leggazdagabb tartomány csaknem 7 milliárd euróval támogatta tavaly a 11 szegényebb tartományt. A költségvetési pénzügyi különbségek oka, hogy ugyan a német lakosság 16 százaléka él az egykori NDK területén, azonban az személyi jövedelemadó bevételeknek csupán 5,2 százaléka, a társasági adónak pedig 2,4 százaléka származik ezekből a tartományokból.

Szegénység

Az egykori NDK-hoz tartozott keleti tartományokban, illetve a főváros keleti felében jóval nagyobb a szegénység, mint az ország déli tartományaiban, valamint Berlin nyugati részében. Összességében a németek 14,3 százaléka él az Európai Unió által meghatározott szegénységi küszöb alatt. Az uniós szegénységi küszöb az átlagos jövedelem 60 százalékát jelenti. Míg a nyugati tartományok minden nyolcadik állampolgárát minősítették ez alapján szegénynek, addig a keleti tartományokban minden ötödiket.

A szolidaritási paktum részeként az NDK fejlesztésére fordított összegek egyik forrása az úgynevezett szolidaritási járulék, mely a béreket és a cégek nyereségét terhelő 5,5 százalékos adó. Az adónem fizetése ellen az alkotmánybírósághoz fordult több párt és tartomány is, azonban a bírák úgy vélik, 2019-ig jogos a szolidaritási járulék kivetése.

1989 szeptember 10. - Határnyitás - a keletnémetek korlátiozás nélkül léphettek át Magyarországról Ausztriába

1989. november 9. – lebontják a berlini falat

1990. február 14. – megkezdődtek az egyeztetések az újraegyesítésről

1990. március 18. – az első demokratikus választások az NDK-ban

1990. július 1. - életbe lép a gazdasági és pénzügyi unió a két német állam között

1990. augusztus 31. – aláírták a két német állam egyesítéséről szóló szerződést

1990. október 3. – éjfélkor megszűnik az NDK és létrejön az egységes Németország

VG gyűjtés Lebontják a berlini falat - 1989. november 09. -->