Amire nincs válasz: államosítják-e a magánpénztárakat?

A Morgan Stanley bankcsoport londoni befektetési részlegének szakértői éppen a jövő évi költségvetési tervezet hétvégi ismertetése előtt jártak Budapesten, ahol a kormány "egyik vezető tanácsadójával", az MNB monetáris tanácsi tagjaival és szakértőivel, alapkezelőkkel és a Költségvetési Tanács tagjaival folytattak tájékozódó tárgyalásokat.

A látogatásról - és az azóta bejelentett 2011-es költségvetési tervekről - Londonban hétfőn kiadott átfogó értékelésükben a Morgan Stanley elemzői kiemelték: ha a kormány a nyugdíjalapok teljes vagyonát bevonja az adósságcsökkentésbe, a GDP-érték arányában számolt adósságráta 10 százalékpont körüli mértékben csökkenne. A befizetések folyamatos átirányítása az állami rendszerbe az éves GDP-arányos deficit 1,5 százalékpontos csökkenését eredményezheti ahhoz képest, amennyi az államháztartási hiány egyébként lenne.

A ház szerint azonban mindez a nyugdíjreform visszafordítását jelentené, és az átállás hosszú távon valószínűleg nem lenne életképes.

A Morgan Stanley e véleményének alátámasztására felidézi, hogy azokban az országokban, amelyekben nincs kötelező második nyugdíjpillér - mint például Nyugat-Európa legtöbb országában -, az állam több pénzt tud beszedni az első pillér számára, és ezt a jelenlegi nyugdíjak kifizetésére használja. Tekintettel azonban a demográfiai folyamatokra, ez a rendszer "egyértelműen fenntarthatatlan" lesz hosszú távon.

A ház szerint igaz ugyanakkor, hogy mivel a nyugat-európai kormányok több pénzhez jutnak az adófizetőktől a mostani nyugdíjasok ellátmányának kifizetésére, kevesebb hitelfelvételre szorulnak, mint például Magyarország vagy Lengyelország.

Ez utóbbi országok pótlólagos költségeire szokás "a nyugdíjreform költségei" kifejezéssel utalni, és ez állt az EU statisztikai hivatalával (Eurostat) nemrégiben kialakult hiányelszámolási nézeteltérés mögött.

"Úgy tűnik", mintha az késztette volna a magyar kormányt a nyugdíjpénztári tervek kidolgozására, hogy az Eurostat végül nem engedte meg a közép-kelet-európai országoknak a nyugdíjreform-költségek kivételét a hiány- és adósság-elszámolásokból - vélekednek hétfői értékelésükben a Morgan Stanley londoni elemzői.

A ház szerint "nagyon komoly hosszú távú kérdés", hogy mi történik a magyar nyugdíjrendszerrel 2011 decemberétől, amikor a kormánynak "elvileg" ismét el kell kezdenie az átutalásokat a második pillért alkotó magánnyugdíj-alapokba. Ha az 1997-es nyugdíjreform visszafordításáról van szó, akkor az egyik lehetőség az, hogy a kormány egyszerűen 2011 után is folytatja az összes befizetés átterelését az állami társadalombiztosításba, és vonzó feltételeket teremt ahhoz, hogy a befizetők eddigi magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikat is áttegyék az állami rendszerbe - áll a Morgan Stanley hétfői elemzésében.

A ház londoni szakértői ugyanakkor közölték: egyetlen budapesti megbeszélésükön sem kaptak választ vagy egyértelmű felvilágosítást arra "a jogos kérdésre", hogy a nyugdíjtervek a magánnyugdíj-alapok teljes körű államosításának első lépését jelentik-e.

A Morgan Stanley elemzői közölték azt is: magyarországi tárgyalópartnereik körében "széleskörű volt a meggyőződés" arról, hogy a kormány az idei és a jövő évi államháztartási hiánycélt egyaránt teljesíteni tudja.

A cég szerint az adóztatási és nyugdíjpénztári tervek alapján "komoly esélye" van annak is, hogy a jövő évi hiány a tervezett szintet sem éri el.

Hosszabb távon azonban "maradnak nyitott kérdések". A Morgan Stanley elemzői szerint ugyanis amint a "válságadók" kifutnak, súlyos, évente hozzávetőleg 700 milliárd forintnyi - a GDP-érték 2,5 százalékának megfelelő - kiesés keletkezik. Ez a "strukturális rés" teljes egészében 2013-tól jelenik meg, és a Morgan Stanley szakértői budapesti tárgyalásaikon semmilyen egyértelmű felvilágosítást nem kaptak az e rés betömését célzó intézkedésekről - áll a cég hétfői londoni elemzésében.

Ugyanerről a Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni befektetési elemzői hétfői értékelésükben azt írták: a magyar kormány továbbra is adós stratégiája kulcsfontosságú részleteinek ismertetésével, és a következő hat hónap döntő jelentőségű lesz abból a szempontból, hogy 2012-2013-ban - amikor az EU és az IMF hiteleinek törlesztései megugranak - elkerülhetők lesznek-e a komoly finanszírozási problémák.

Hétfői elemzésükben a Royal Bank of Scotland bankcsoport londoni szakértői is kiemelték, hogy 2014-ig az államadósságból komoly tételek járnak le, miközben az átmeneti adóztatás jelentette finanszírozási segítség 2012-ben véget ér.

A Morgan Stanley hétfői londoni helyzetértékelése szerint - tekintettel arra, hogy 2012-2013-ban az IMF-hitelek zöme lejár - kérdéses, hogy "bölcs politika volt-e" az eltávolodás a valutaalaptól, mivel ha a piaci viszonyok a 2012-ig terjedő időszakban romlanának, a magyar kormánynak érdekében állhat az IMF-fel szembeni törlesztések átütemezése. Mindemellett a piacok még mindig nagy figyelmet fordítanak arra, amit az IMF mond, és ez - "tetszik, nem tetszik" - egyértelműen arra ösztönzi a magyar kormányt, hogy jóban legyen a valutaalappal.

A Morgan Stanley szerint "alapvetően elhibázott" az az elképzelés, hogy a kormány majd az EU-val tart kapcsolatot, miközben kerüli az IMF-et, mivel gazdaságpolitikai kérdésekben az EU sem lesz elnézőbb, mint az IMF.

Kérdéses az is, hogy miként ítéli meg az EU a lépést, hiszen a nyugdíjreform elszámolására az államosítás esetén nincs mód, így elképzelhető, hogy a 3 százalékos hiányt is éppen annyival viszik lejjebb Magyarország esetében, amennyivel a költségvetés a nyugdíjpénztárakból gyarapodik.