Mivel érdemi eszmecserére se hely, se idő nem lesz, el kell kerülni most azokat az elméleti kérdéseket, amelyeket a jelenlegi bejelentések alapján fel kellene tenni – írja a szakember.
Így mellőzni kell az olyan kérdéseket, mint, hogy 3-4 év múlva, amikor a jelenlegi nyugdíjpénztári vagyon elfogy, és a nyugdíjfizetési kötelezettség nem csökken, miből fogjuk kiegészíteni a TB hiányát? Vagy mi lesz akkor, ha az államadósság csökkentésére is jut belőle, a kisebb államadósság ellenére a bizonytalanság növekedése miatt a finanszírozás költségei megnőnek, jegyzi meg a közgazdász.
Inkább a gyakorlatias kérdések feltétele a fontos az idő szűke miatt, a közgazdász szerint, így felsorolt 10 kérdést írásában:
- Ha a TB alap hiánya 2010. évi költségvetési előirányzat szerint 694 milliárd forint volt és ebből az elvont havi 30 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári tagdíj csak 360 milliárdot fed le, akkor mitől olyan biztos, hogy az állami nyugdíj hosszú távon fedezetet nyújt az időskori ellátásokra?
- Ha a magán-nyugdíjpénztárak felgyűlt vagyont folyó kifizetésekre és adósságcsökkentésre fordítják, akkor pontosan mit is örökölhetnek a házastársak?
- A nyugdíjpénztárak portfoliójában több mint 300 milliárd forint értékű hazai részvény van. 2011. február elsejétől a magyar tőzsdei társaságokban az állami tulajon ennyivel megnő? Így átlagosan a Budapesti Értéktőzsdén szereplő társaságokban meg fogja haladni az 5 százalékot?
- A TB alapok működési költségeire előirányzott mintegy 32 milliárd forintos összeg, ami 1 milliárddal kisebb, mint a 2010-es előirányzott, hogyan fog fedezetet nyújtani, egy vadonatúj egyéni számlavezetési rendszer kiépítésére és működtetésére?
- A TB rendszerbe a befizetők adott évi járulékalapjuk megfelelő százalékát nominálértéken fizetik be. Miért kellene a nyugdíjpénztári felhalmozott befizetéseket reálértéken figyelembe venni?
Mind a tíz kérdést itt olvashatja.
További kérdéseket vetett fel Holtzer Péter a Portfolio.hu portálon, arra reagálva, hogy a kormány a törvényi kötelezettségeinek eleget téve benyújtotta a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának 5, illetve 50 évre szóló tanulmányát.
A tanulmány szerint 2020-ra 1 millió fővel nő a foglalkoztatottak létszáma, és demográfiailag ez a létszámbővülés hosszabb távon is fenntartható lesz. Foglalkoztatottság aránya a mai 60 százalékról 2020-ra 78 százalékra, míg 2050-re közel 84 százalékra növekedne.
Holtzer Péter így a tanulmányt látva olyan kérdéseket vetett fel, mint:
- A kormány jelenlegi politikájával rendkívül erős ösztönzőket küld a formális foglalkoztatás, a valós jövedelmeknek történő bejelentése ellen. Nincs ez a két megközelítés ellentmondásban?
- Az előterjesztés 2060-ig statikusan 34 százalék nyugdíjjárulékkal számol. Ez összhangban van azzal a tervezett foglalkoztatás-bővüléssel, amelyre, az elmúlt évtizedekben nem volt példa?
- A válság hatására a korábbiakban megszokottnál nagyobb nemzetközi verseny alakul ki a tőkebefektetések vonzásáért, amelyek nélkül növekedés és foglalkoztatás-bővülés nehezen képzelhető el. Hol találhatók a költségvetésben azok az elemek, amelyek Magyarországot ennek a versenynek az élére predesztinálja?
Holtzer javaslatot tett egy olyan tanulmányra amely, valamelyest kevésbé derűlátó, ám talán reálisabb forgatókönyv-elemzésre alapozva is bemutatja az egyenlegek lehetséges alakulását és az arra adandó válaszokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.