"Óvakodjanak a magyarok a devizahitelektől!"

Óvakodjanak a magyarok a devizaalapú hitelektől, hazánk költségvetési konszolidációjában pedig nagyobb szerepet kellene kapnia az áfának – fogalmazott lapunknak Hans-Werner Sinn, a tekintélyes Ifo gazdaságkutató intézet elnöke. A Németország egyik legbefolyásosabb közgazdászának számító Sinn az újraegyesítés huszadik évfordulójára rendezett ünnepi konferencián tartott előadást Budapesten.

Mennyire lehet tartós a mostani látványos német konjunktúra? Nem jelenthet-e ön szerint kockázatot az, hogy Kínától és az ázsiai piacoktól való függőség esetleg túlságosan egyoldalúvá válik?

A német gazdasági fellendülés csak kisebb mértékben alapul az export erősödésén, és jelentős mértékben a belső kereslet élénkülésének köszönhető. A Kínától való függés természetesen folyamatosan növekszik. Kína jó úton van afelé, hogy átvegye az USA helyét a német külkereskedelmi partnerek rangsorában. A Kínával való intenzív kapcsolat természetesen kockázatokat is rejt magában, emellett nagy lehetőség is.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a német–kínai kapcsolatok olyan súlyra tesznek szert, amely már az EU-n belüli harmóniát is megzavarhatja?

Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a Kínába irányuló német kivitel élénkülése a többi uniós tagállam számára is rendkívül hasznos. Ennek következtében a német behozatal az EU többi részéből is erősödni tud, legyen szó a későbbi exportba beépített félkész termékekről vagy fogyasztási cikkekről. Ezenfelül arról sem szabad megfeledkezni, hogy az uniós költségvetésbe történő német nettó befizetéseket is finanszírozni kell valamiből.

Ön szerint mennyire képes Európa külső kereslet nélkül, belső hajtóerőre támaszkodva talpra állni?

Európa egyes részei jelenleg igen eltérő módon fejlődnek, és nem volt ez másképpen az elmúlt tizenöt évben sem. Németország hosszú időn keresztül számított sereghajtónak, miután megtakarításainak a háromnegyedét exportálta, vagyis külföldön fektette be. Ezzel a tőkekivitellel hozzájárul a görög, a portugál, a spanyol, de még a brit életszínvonal emeléséhez is, miközben a hazai gazdasága stagnált. Németország nem tett mást, mint vérátömlesztést adott Európa más államainak. Ennek most vége, a német tőke most javarészt inkább otthon marad, ennek köszönhetően a növekedés is nagyobb lehet a korábbinál.

Nem jelenthet éppen a belső, európai erőforrásokon alapuló uniós növekedés számára akadályt, ha ez a transzfúzió elapad?

De, természetesen igen. Másrészt azonban nem lehet folyamatosan kölcsönzött pénzből növekedni, ahogyan az korábban történt. Az egyes országoknak meg kell teremteniük a saját belső növekedési erőforrásaikat.

Ha már az erőforrásoknál tartunk: ön szerint mivel magyarázható a Magyarország iránti érdeklődés utóbbi időben tapasztalható élénkülése a német beruházók körében?

Ebben több tényező is szerepet játszik. Magyarországnak magasan fejlett a kultúrája, jó az iskolarendszere, kiválóan képzett a lakossága, és a németnyelv-ismeret is kitűnő. Ezenfelül annak köszönhetően, hogy a gazdaság még mindig átalakulóban van, a bérek továbbra is kedvezőnek mondhatók. Mindehhez járul még a kiváló földrajzi elhelyezkedés is.

A bérek szempontjából azonban dönthettek volna még olcsóbb tagállamok, például Románia mellett…

Itt korántsem csak a bérekről van szó.

Pedig ön a múlt csütörtökön Budapesten tartott előadásában éppen azt nevezte súlyos hibának a német újraegyesítés kapcsán, hogy a politikai vezetés „tervgazdaságszerű” beavatkozással nyugati szintre emelte a béreket a keleti szövetségi tartományokban. Ha ez másképp történik, akkor Magyarország és a térség többi állama komoly forrásoktól eshetett volna el Kelet-Németország javára...

Természetesen. Az ok, amiért a Daimler nem a nagy munkanélküliséggel küzdő keleti német tartományokba telepíti új gyárát, hanem Magyarországra, az a bérelőny, hiszen nyelvi és földrajzi szempontból is az új szövetségi tartományok jelentették volna az egyszerűbb megoldást. Románia ugyanakkor a magyarnál is alacsonyabb bérszínvonala ellenére sem tűnt elég vonzónak, a nyelvi akadályok, illetve a földrajzi elhelyezkedés miatt.

A jelenlegi magyar gazdasági helyzetet tekintve mire kellene különösen vigyáznunk ön szerint a talpra állás érdekében?

Nagyon fontos lenne, hogy Magyarország teljesítse a vállalt deficitcélokat. A költségvetési konszolidáció szempontjából pedig előnyösebb lenne az áfa szerepének növelése az egyes területekre kivetett különadók helyett. Ezenfelül arra is törekednie kellene Magyarországnak, hogy a lakosság a jövőben tartózkodjon a devizaalapú hitelfelvételektől. Nagyon veszélyes stratégia volt, hogy például a lakásvásárlók nagy tömegben mentek bele svájcifrank-alapú kölcsönökbe. Ha ehelyett annak idején a forintalapú hiteleket preferálják, Magyarország számára most nyitva állna a fizetőeszköz leértékelésének lehetősége, ez hozzájárulhatna az export élénkítéséhez.