Az erőseknek és a gyengéknek is megéri kilépni az eurózónából?

Egy tagállam elsősorban azért léphet ki az eurózónából, hogy visszaszerezze monetáris függetlenségét, ez igaz lehet Németországra, amely joggal szeretne ismét a Bundesbankra támaszkodni. Tekintve a német gazdaság erejét, Berlinnek sem az inflációval, sem a politikai függetlenséggel nem lenne gondja. Ráadásul a hagyományosan erős német kapcsolatokat ápoló államok, mint Hollandia vagy Ausztria akár át is állhatnak Németország pártjára és ezzel egy német márka-szövetséget hozhatnak létre az euróval szemben.

De vonzó lehet a kilépés lehetősége a gyenge országok számára is, hiszen így a saját igényeik szerint alakíthatnák a devizaárfolyamot. Az euró bevezetése ugyan látszólag eltörölte az árfolyam ingadozásokat, de ezzel párhuzamosan a tagállamokban emelkedtek a fogyasztói árak és a bérek is, ami csökkentette a zóna tagjainak versenyképességét.

Egy új valuta bevezetése, illetve visszavezetése ugyan nehéz, de nem lehetetlen feladat, a The Economist szerint megfelelő állami szabályozásokkal és a bankrendszer gondos korlátozásával elkerülhető a katasztrófa. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy periferális tagállam, amely gyakorlatilag már most sem fér hozzá a piaci forrásokhoz, kevesebbet veszít a kilépéssel, a lakosság pedig az adósságválsággal küzdő és megszorításokat végrehajtó országokban könnyen elhiheti, hogy ennél úgysem lehet rosszabb.

Az eurózóna és az EU számára azonban súlyos kockázatot jelent egy tagország kilépése. Ugyanakkor az, hogy a döntéshozók nem hisznek a zóna szétesésében, oda vezet, hogy az EU mindig visszatáncol a fontos, radikális döntések meghozatalától, amelyek viszont szükségesek lennének a zóna tartós egybentartásához.