Irány Berlin! - Merkel visszatérne az egyszeregyhez

A jelenleginél jóval szorosabb gazdasági együttműködés már napok óta téma Nicolas Sarkozy francia miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár között. Sarkozy azonban nem rajong az ötletért, hogy a német fővárosban rendszeres EU-csúcsokat tartsanak. Párizs ugyanis a gazdaságpolitikát inkább honi hatáskörben kívánja tartani. Merkel azonban már régóta meg van győződve arról, hogy nem csak az eurózóna 17 tagjának, hanem az unió 27 tagállamának közös gazdaságpolitikára van szüksége. Más esetben ugyanis az a veszély fenyeget, hogy a közös valutával nem rendelkező országok idővel „kiválnak” a közösségből.

A periférikus államok okozta válság fordulatot hozhat az Európai Unió eddigi politikájába. Németország álláspontja szerint a költségvetési deficit és az államadósság központi szabályozása kevés. Az eurózóna tagállamainak közös adópolitikára, szociális rendszerre, foglalkozatási politikára van szüksége. Ez egyebek mellett egységes adókulcsokat, nyugdíjkorhatárt jelent. A lépésekre az euró stabilitásának megőrzése és a gazdasági növekedésre van szükség. Ehhez azonban további politikai egyeztetésekre van szükség – írja a Handelsblatt.

Merkel arra a következtetésre jutott, hogy Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország problémáit ezen területeken alkalmazott laza politika okozta.

Az alapvető gazdasági tézisek kezdetektől fogva kimondják, hogy nagy problémákat okoz, ha a fiskális politika és a monetáris politika nincs összehangolva. Egy gazdaság kiegyensúlyozott növekedését, a foglalkoztatás megfelelő szintjének biztosítását, az árak stabilitását vagy a fizetési mérleg egyensúlyát csak a fiskális és monetáris gazdaságpolitikai eszközök összehangolásával lehet elérni, hiszen az állami támogatások korlátlan osztogatásával felduzzasztott pénzmennyiséget egyetlen monetáris politikai eszközzel sem lehet a végtelenségig semlegesíteni, így hosszútávon kérlelhetetlenül felgyorsul az infláció.

Ezzel szemben a költségvetés tervezésekor előre kalkulált inflációnál kisebb mértékű pénzromlás esetleg azzal a veszéllyel járhat, hogy a tervezettnél kevesebb adóbevételre tesz szert az állam (hiszen a kevésbé növekvő áraknak kevesebb az adótartalma is), ami a kiadások változatlan szintje mellett a vártnál magasabb költségvetési hiányt okozhat. A fiskális és a monetáris politika épp abból adódóan, hogy ugyanarra a gazdaságra hatnak, csak annak különböző szegmenseiben, ki kell, hogy egészítsék egymást, összehangolásuk elengedhetetlen.

A periférikus országok nehéz helyzetével és az euró megrendülésével az Európai Unió a gazdasági és monetáris integráció olyan fokához érkezett, amelynek további működéséhez elengedhetetlen az egyes tagállamok gazdaságpolitikáinak egyre nagyobb mértékű koordinációja, összehangolása.