Áfa: fontos a körültekintés

Az áfafizetéssel kapcsolatos kérdések az utóbbi napokban annak kapcsán kerültek a közfigyelem középpontjába – legalábbis az adójogi témák iránt nyitottak körében –, hogy kihirdették az áfairányelv végrehajtási intézkedéseiről szóló 282/2011/EU sorszámú rendeletet, amely július 1-jén lép hatályba. Ez utóbbi kapcsán fontos leszögezni, hogy uniós rendeletről lévén szó, az abban foglaltak bármiféle további nemzeti törvényalkotás vagy jóváhagyás nélkül is hatályosak lesznek Magyarországon is e dátumtól. Vagyis kötik az adózókat és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV) is. Az uniós áfaszabályozáshoz kapcsolódó rendelet az egyszerűsítés céljával született, és bizonyos esetekben eleget is tesz ennek az elvárásnak, máskor azonban még körültekintőbb és részletekbe menőbb utánajárást követel meg a cégektől.

Az új rendelkezéseknek és értelmezéseknek elsősorban azokban az esetekben van jelentőségük, amikor egy elvileg áfaköteles ügyletre egy belföldi és egy külföldi adóalany között kerül sor – magyarázta lapunk kérdésére Veszprémi István, a Deloitte tanácsadó cég adópartnere. Mindkét alapesetben tehát szolgáltatást nyújtó, illetve igénybe vevő pozícióban is szembesülhetnek a társaságok esetleg meglepetésekkel az áfakötelezettségük megállapításakor az új rendelet következtében. Abban az esetben, amikor egy magyar társaság szolgáltatást nyújt egy olyan cégnek, amelynek bejegyzett székhelye külföldön van, az általában szokásos eljárás az, hogy a magyar cég által kibocsátott számla nem tartalmazza az áfát.

A friss rendelet arra figyelmeztet, hogy bizonyos esetekben erre mégis sort kell keríteni, mégpedig akkor, ha a külföldi székhelyű cég gazdasági tevékenységének székhelye a rendelet feltételrendszere alapján valójában Magyarországon van, mivel alapvető döntéseit itt hozza vagy ügyvezetése üléseinek a helye itt található. Abban az esetben, amikor a magyar társaság szolgáltatást vesz igénybe egy olyan cégtől, amelynek bejegyzett székhelye belföldön van, az alapszabály szerint ilyenkor természetesen áfát kell felszámítani. Ám előfordulhat, hogy a gazdasági tevékenysége székhelye a rendelet alapján ténylegesen nem Magyarországra esik, vagyis mégiscsak az áfamentes számlázás a helyes választás. A rendelet éppen e kérdések eldöntését hivatott elősegíteni annak kimondásával, hogy a gazdasági tevékenység székhelye nem mindig egyezik meg az alapító okirat szerinti székhellyel. Előbbi azonosításához a rendelet három szempontot ad (lásd kiemelésünket).
További nehézséget okozhatnak azok az esetek, amikor a külföldi székhelyű cég rendelkezik állandó magyarországi telephellyel. Kérdés ugyanis, hogy ilyenkor ki a Magyarországon teljesített szolgáltatás nyújtója, hiszen amennyiben a telephely, akkor az ügylet belföldinek minősül áfa tekintetében is (e szempontokat lásd jobbra).

Mindezen támpontok ellenére tapasztalatunk alapján sokszor a jövőben is nehéz lesz eldönteni, hogy egy-egy belföldi telephely részt vesz-e a teljesítésben. Az sem világos még, hogy a számlabefogadó hogyan győződhet meg egyértelműen arról, hogy a kibocsátó helyesen alkalmazta belföldi adószámát – mutatott rá lapunk kérdésére Veszprémi István.

Fontos a jóhiszeműség

Külföldinek történő számlázás esetén kellő gondossággal meg kell bizonyosodnunk arról, hogy vásárlónk adóalany és szolgáltatásunkat ebbéli minőségében veszi igénybe, valamint belföldön nem rendelkezik áfatelep-hellyel, vagy ha igen, az nem érintett a szolgáltatás igénybevételével. Az új rendelet ezt az attitűdöt minősíti jóhiszemű eljárásnak az áfaügyletek kapcsán, hozzátéve, hogy érdemes lehet leellenőrizni a külföldi társaság adószámának érvényességét is. Mindez annyiból kifejezetten fontos lehet, hogy a szolgáltatást nyújtó társaság mint számlakibocsátó viseli az áfakockázatot.

rendelkezik-e az állandó telephely a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel az adott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez

ténylegesen felhasználja-e a telephely az adóztatandó ügylettel együtt járó feladatok teljesítéséhez

a tárgyi és személyi erőforrásokat

nem minősülnek a teljesítéshez kapcsolódó erőforrás-felhasználásnak az olyan adminisztratív támogató tevékenységek, mint a könyvelés, a számlázás vagy a követelések beszedése

irányadó az is, hogy az adóalany az állandó telephely szerinti tagállam által kiadott adószáma alatt bocsátotta-e ki a számlát -->