Íme, az EKB következő vezetője - Mit várhatunk tőle?

Angela Merkel, német kancellár is az olasz Mario Draghi mellé állt, vagyis támogatja, hogy ő legyen az Európai központi Bank (EKB) következő elnöke. Merkel szerint az olasz igen tapasztalt, és elmondta, hogy "közel áll elképzeléseinkhez" a szilárd gazdaságpolitika tekintetében. "Németország is támogatja jelölését az EKB élére" – tette hozzá.

Németország utolsóként tette le voksát Draghi mellett az euróövezet négy legnagyobb országa közül. Nicolas Sarkozy francia elnök, és Silvio berlusconi olasz miniszterelnök az előző hónap végén támogatásáról biztosította az olasz jegybank elnökét. A spanyol pénzügyminiszter, Elena Salgado utána azt mondta: Draghi kiváló jelölt. A Bloomberg hírügynökség szerint az euró árfolyama nem reagált a megjelent hírre. 

Draghi akkor került a középpontba, amikor Axel Weber, a Bundesbank elnöke kiszállt a versenyből. Jens Weidmann, Angela Merkel korábbi legfőbb gazdasági tanácsadója vette át a német jegybank vezetését ebben a hónapban.

Jean-Claude Trichet nyolc éves mandátumának lejártával lehet új elnöke az amerikai Federal Reserve urán a világ második legerősebb jegybankjának. Trichet mandátuma októberben jár le, és Németország egymaga nem képes diktálni, hogy ki legyen a következő EKB elnök.

Draghi volt az egyik tag az EKB Kormányzótanácsában, aki a nem-konvencionális intézkedések felé tolta a jegybankot, vagyis a kötvényvásárlási program irányába. A lépést több jegybankár, köztük Axel Weber kritizálta, és azt mondta: veszélyezteti a jegybank függetlenségét.

Mario Draghi 1947-ben, Rómában született. A Massachusetts Institute of Technologyn szerzett Ph.D fokozatot közgazdászként. Tanított a Firenzei Egyetemen, dolgozott a Világbank vezéreként, és a Goldman Sachs igazgatója is volt.  Tanári pályafutása 1981-től 1991-ig tartott. A Világbank igazgatói posztját 1984-től 1990-ig töltötte be. A Goldman igazgatója 2002-tól 2005-ig volt.

Néhány elemző attól tart, hogy az olasz jegybankár kevéssé szigorúan fog őrködni az árstabilitás felett.

Az eurózóna inflációja jelentősen meghaladja az EKB 2 százalékos inflációs célját, azonban Trichet májusban nem utalt közelgő újabb kamatemelésre. Az európai jegybank áprilisban növelte a jegybanki alapkamatot a történelmi legalacsonyabb, 1 százalékos szintről 25 bázisponttal.

Görögország az államcsőd elkerüléséért küzd, Portugália pedig a harmadik euróövezeti ország, amely nemzetközi hitelcsomagra szorult. A költségvetési megszorítások mellett – amely a törékeny kilábalás ellen hatott – a monetáris politika iránya, vagyis a kamatok emelése is restriktív ezen országok számára.

A gyenge tagállamok gazdasági állapotának tehát az alacsonyabb alapkamat kedvezne, vagyis az ultra laza monetáris politika, míg Németországnak (a túlhevüléstől tartva) magasabb alapkamatra lehet szüksége. A német Axel Weber irányítása alatt minden bizonnyal szigorúbb irányba mozdulhatott volna el az EKB: a német már korábban a kamat emelése, és a kötvényvásárlás visszavonása mellett érvelt. Mario Draghi irányítása alatt az inflációs közdelem mellett vélhetően a makrogazdasági helyzet, a növekedési kilátások sem szorulnak majd háttérbe.