Így csúszhat el a kormány megszorító csomagja

A több lépésben bejelentett költségvetési kiigazító csomag munkaerőpiacot, szociális ellátásokat és nyugdíjrendszert érintő intézkedéseinek költségvetési hatásvizsgálatát végezte el a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) a 2010 végén megszűnt Költségvetési Tanács Titkárságán kidolgozott módszertan szerint.

Először egy „alapcsomagot” határoztak meg, amely a legtöbb területen az elmúlt hónapokban elhangzott elképzelések közül a költségvetési szempontból legnagyobb hatásúakat tartalmazza: az álláskeresési járadék 3 hónapra csökkentése, a passzív táppénz megszüntetése, a szociális transzferek együttes összegének maximálása, a rokkantsági ellátások (nem csak a rokkantnyugdíjak) döntő részének megvonása és az előrehozott nyugdíjak – nem visszamenőleges – megszüntetése.

„Különféle kormányzati bejelentésekre alapozott feltételezésünk szerint azok, akik elvesztik járandóságaikat, de nem találnak munkát a versenyszektorban, valamennyien részt vehetnek egy új közmunka-programban, amely minimálbéren 4 órás foglalkoztatást biztosít évente legalább 9 hónapon keresztül” – áll az elemzésben.

Az elemzők úgy vélik, hogy ez az alapcsomag közel kétszer nagyobb költségvetési egyenlegjavulást képes eredményezni, mint amit a kormány erre a területre vonatkozóan vállalt. A költségvetési hatás döntő részét a rokkant és előrehozott nyugdíjak felülvizsgálata adja. Ezen belül az előrehozott nyugdíjak megszüntetése a kiadás-csökkenésen túl az adóbevételek növelésén keresztül is nagymértékben javítja az egyenleget.

Kiindulva az utóbbi hetek kormányzati kommunikációjából és az álláskeresési támogatásokra vonatkozó törvénytervezetből egy módosított csomagot is összeállítottak a közgazdászok, amely szerint az álláskeresési járadék csökkentett összeggel, de 6 hónapon keresztül folyósítható, továbbá nem változik a szabályozás a jelenlegihez képest az előrehozott és korengedményes nyugdíjak, valamint az 57 év feletti, rokkantsági ellátásban részesülők esetében.

„Mivel a tervek szerint orvosi felülvizsgálat fog dönteni a rokkantsági ellátások fenntartásáról, illetve elvételéről, ezért feltételezzük, hogy az ellátottak negyede meg fogja tartani jelenleg státuszát. A módosított csomag a kormányzati célokban megfogalmazott költségvetési egyenlegjavulásnak csak a felét eredményezi” – szögezi le a KFIB.

Számításaik szerint az alapcsomag megvalósítása egy olyan munkaerőpiaci helyzetet eredményezne, amelyben a rokkantsági járandóságukat vagy álláskeresési támogatásukat elvesztők mintegy 80 százalékát, közel 400 ezer főt lenne kénytelen az állam a közmunka program keretében foglalkoztatni, de a munkanélküliség ennek ellenére némileg emelkedne, mivel az a 60-70 ezer fő, akik ténylegesen el tudnak helyezkedni, legalább átmenetileg olyan munkavállalókat szorítanak ki a piacról, akik egyébként találtak volna munkát – vélik az elemzők.

„A közmunka program keretében foglalkoztatandók létszáma a módosított csomag megvalósítása esetén is megközelíti a 200 ezret. Az álláskeresési támogatás összegének csökkentése és idejének növelése összességében a költségvetési egyenleget várhatóan mintegy 10 milliárd forinttal javítja az alapcsomaghoz képest” – teszik hozzá.

Elmondható, hogy az 57 év feletti rokkantnyugdíjasokra valamint az előrehozott és korkedvezményes nyugdíj-megállapításokra vonatkozó szabályok érdemi szigorítása nélkül a kormányzati tervekben megjelenő egyenlegjavítási célok teljesítése gyakorlatilag nem lehetséges az eddig felvetődött intézkedési területeken belül - áll az összegzésben.

A jóléti kiadásokat csökkentő és a foglalkoztatás-ösztönző intézkedések sajátossága, hogy a költségvetési hatások több mechanizmuson keresztül érvényesülnek: „elsődleges hatásként csökkenhetnek az állam transzfer kiadásai, viszont emelkedhetnek a működési kiadásai, amennyiben az intézkedések végrehajtása érdemi adminisztratív költséggel jár” – írja a KFIB.

Az állami transzferkiadások csökkenése a háztartások oldalán jövedelem-csökkenést jelent, ami a háztartás tagjait egyrészt munkavállalásra, másrészt fogyasztásuk csökkentésére ösztönözheti.
Amennyiben a piacon megjelenő, új munkakínálat találkozik a képzettségének, lakhelyének, termelékenységének és egyéb jellemzőinek megfelelő kereslettel, akkor a piaci foglalkoztatás szintje növekszik. Ellenkező esetben az aktivitási ráta növekedése csak a munkanélküliség – és az ehhez kapcsolódó állami ellátások – növekedését okozza. Ha ez a helyzet tartóssá válik, akkor a munkanélküliséghez kapcsolódó ellátások mellett az egyéb szociális transzferekre fordított állami kiadások is megnövekednek.

Egy módosított csomag árazása

Mivel a rokkantnyugdíjasok létszám szerint 57 százaléka, az ellátás összege szerint 61 százaléka 57 év feletti (és ugyanezt a koreloszlást feltételezzük az egyéb rokkantsági ellátások kedvezményezettjeiről is), ha ők megtarthatják jelenlegi járadékukat, az mintegy 200 milliárd forinttal csökkenti a közvetlen költségvetési megtakarítást. Az 57 év alattiaknak kifizetett járadék 25 százaléka nagyságrendileg 33 milliárd forint, ami szintén levonandó a közvetlen költségvetési megtakarításból. A két tényező együttesen azt jelenti, hogy a közvetlen költségvetési megtakarítás 70 százalékkal csökken.

A módosított csomagban

1. az álláskeresési járadék nem 3, hanem 6 hónapig folyósítható, tehát megmarad a II. szakasz fele;

2. az I szakaszban viszont a járadék csak a bruttó bér 60 százaléka, és az is legfeljebb csak a minimálbér összegéig2. (A II. szakaszban a járadék a minimálbér 60 százaléka.)

3. az 57 év feletti rokkantnyugdíjasokra nem vonatkozik a szabályváltozás

4. az orvosi felülvizsgálatok nyomán az 57 év alatt rokkantnyugdíjasok 25 százaléka megtarthatja jelenlegi státuszát.

5. A jelenleg hatályoshoz képest nem változnak a korai nyugdíjra vonatkozó szabályok.

A módosított csomag a kormányzati célszámok alig felét képes egyenleg-javulás tekintetében teljesíteni, tehát az 57 év feletti rokkantnyugdíjasokra valamint az előrehozott és korkedvezményes nyugdíj-megállapításokra vonatkozó szabályok érdemi szigorítása nélkül a kormányzati tervekben megjelenő egyenlegjavítási célok teljesítése gyakorlatilag nem lehetséges az eddig felvetődött intézkedési területeken belül – szögezik le az elemzők.

Hangsúlyozzák, hogy a tervek több esetben nem kellőképpen kidolgozottak, és a kormányzati bejelentésekből kiindulva további saját feltételezéssel éltek az elemzők.