A kormány leléphetne már a fékről

Miközben a kelet-közép-európai EU-tagállamok 1995 óta tapasztalt felzárkózása jól illeszkedik a neoklasszikus elméletekbe, jelentkeztek eltérések is – áll az MNB tanulmányában. Csehország, Lengyelország és Magyarország tőkeszintje és termelékenysége a nyugat-európainál alacsonyabb szintről indult, illetve a régi tagországokhoz alig hasonlító intézményi rendszerekkel rendelkeztek. A reálgazdasági konvergenciát a magasabb beruházási ráta és a magasabb teljes tényező termelékenység (TFP) okozta. Az MNB-tanulmány azonban arra keresi a választ, hogy ez a felzárkózás olyan sebességű volt-e, mint amilyenre számítani lehetett a kiinduló feltételek alapján.

Az elemzés megállapítja: a gazdaságpolitika által okozott torzítások, azaz ékek jelentősen eltérítették az egyes országok gazdasági pályáját. Befolyásolták a hatékonyságot, illetve a munka- és tőkepiacokat. Az egyes régióbeli ország között ugyanakkor nem nagyobbak a különbségek ezen a téren, mint Franciaország, Németország vagy az Egyesült Királyság, de akár az Egyesült Államok közt.

A tőke- és munkaerőpiaci torzítás Magyarországon és Lengyelországban volt magasnak nevezhető. A tanulmány szerzője azt is megvizsgálta, mi történne, ha ezeket a tényezőket 2010-től 2060-ig a kedvezőbb, cseh szintre állítanánk át. Az eredmények alapján bőven van tere a gazdaságpolitikának a felzárkózás felgyorsítására. A munka és tőkepiaci ékek mérsékelt csökkenése is jelentős kibocsátás növekedéshez vezetne Magyarországon és Lengyelországban – mondta Kónya István MNB-szakértő, a tanulmány szerzője.

A vizsgált országok közül az Eurostat adatai szerint Lengyelország mutatta fel a leggyorsabb felzárkózási ütemet az elmúlt másfél évtizedben. Míg 1995-ben az uniós GDP 43 százalékát termelte meg egy főre vetítve a legnagyobb régiós gazdaság, addig ez 2010-re 62 százalékra emelkedett. Ezzel már majdnem utolérték Magyarországot, mivel itt 2003 után gyakorlatilag leállt a konvergencia, azóta a 62-65 százalék közötti sávban ingadozik hazánk relatív fejlettsége. Az évtized elején mért gyors növekedéssel azonban még így is 12 százalékpontot faragtunk le a lemaradásból. Ugyanez a cseheknél csak 7 százalékpont volt a másfél évtized során, igaz, így is ők a legfejlettebbek, mindössze 20 százalékkal alacsonyabban áll az egy főre jutó teljesítmény, mint az EU-s átlag. Régiónkból Észtország és Szlovákia is kiugróan gyors, bőven 20 százalékpont feletti lefaragással büszkélkedhetnek.

Ugyanebben a periódusban a legnagyobb fejlődést Luxemburg mutatta fel az EU összes tagországa közül. A kis méretű, ám jelentős pénzügyi túlsúllyal rendelkező állam már közelíti az uniós fejlettségi szint tripláját, 60 százalékponttal növelve előnyét 1995 óta. A legnagyobb tagországok közül csak az Egyesült Királyság tudta őrizni pozícióját, a többiek az EU-s átlagnál lassabban fejlődtek, igaz, jóval magasabb szinten állnak még így is. Ez alól csak Olaszország kivétel, a legnagyobb lemaradást elszenvedő tagországként ugyanis minden előnyét elvesztette 2010-re, míg 1995-ben 20 százalékkal az átlag felett állt.

Forrás: Eurostat

1995 2010 változás

Luxemburg 223 283 60

Észtország 36 65 29

Szlovákia 48 74 26

Írország 103 125 22

Litvánia 36 58 22

Lettország 31 52 21

Lengyelország 43 62 19

Magyarország 52 64 12

Romániában 33 45 12

Szlovénia 75 87 12

Bulgária 32 43 11

Hollandia 123 134 11

Ciprus 88 98 10

Spanyolország 92 101 9

Finnország 108 116 8

Csehországban 73 80 7

Görögország 84 89 5

Portugália 77 81 4

Egyesült Királyság 113 114 1

Svédország 125 123 -2

Málta 86 83 -3

Dánia 132 124 -8

Franciaország 116 107 -9

Ausztria 135 125 -10

Belgium 129 118 -11

Németország 129 118 -11

Olaszország 121 100 -21

-->