Greenspan szerint minden államnak el kell döntenie, hogy mennyit tesz félre az előre nem látható katasztrófák kezelésére és mennyit forgat vissza a gazdaságba, hogy növelje önnön jólétét. A gazdasági válság 2008-as kirobbanása óta az amerikai kormányzat határozottan az óvatosság mellett tört lándzsát, visszafogva ezzel a növekedés lehetőségét.
Csakhogy ilyen mértékű összeomlás csak nagyon ritkán következik be, a legutóbbi épp a Nagy Gazdasági Világválság volt, 80 évvel ezelőtt. Vagyis a bankok - korábbi hozzáállásukkal szöges ellentétben a biztonságra játszva - olyan esemény miatt tartalékolnak, amely várhatóan a következő néhány évtized folyamán egyáltalán nem következik be.
Az Egyesült Államok pénzintézetei 1 600 milliárd dollárnyi tartalékkal rendelkeznek, jórészt a Federal Reserve-től kapott mentőcsomagból félretéve, hogy az esetleges piaci összeomlás esetén elkerüljék a csődöt. Mivel ezek a bankok megtehetik, hogy biztonságosan ülnek az államtól kapott pénzükön és gyarapodnak belőle, nincsenek rákényszerítve arra, hogy a vagyonukat visszaforgassák a gazdaságba és ezzel felpörgessék azt.
Mindez annak a következménye, hogy az amerikai kormány nem hagyta csődbe menni a Bear Stearns-t annak idején. Amennyiben világos jelzést adott volna a többi pénzintézetnek a hozzáállásáról, így azoknak - köztük az AIG-nek és a Lehman Brothersnek lett volna ideje a következő hónapokban annyi tartalékot felhalmozniuk, amennyivel egy pénzügyi csőd elkerülhető. Mivel azonban számíthattak rá, hogy a kormány úgyis megmenti őket, nem halmoztak fel elegendő tőkét, így valóban az államnak kellett a piacon beavatkoznia.
A Financial Times A-list nevű blogjában megjelent cikket azonnal szétszedték a kommentelők. A legtöbb hozzászóló úgy látja, miközben Greenspan keze az utóbbi évtizedek két legnagyobb válságában (a dotkom-lufiban és a 2008-ban kitört, az amerikai másodlagos jelzáloghitelek piacáról kiindult válságban) is benne volt a nem elégséges szabályozás miatt, a volt Fed-elnök még mindig a saját igazát próbálja igazolni.
A már emlegetett Lehman Brothers és AIG ugyanis a piaci tőkehiány miatt már akkor sem tudott volna elegendő vésztartalékot képezni, ha a Bear Stearns összeomlása után időben reagáltak volna. Ráadásul ezek a pénzügyi óriások túl nagyok voltak ahhoz, hogy az amerikai kormány veszni hagyhatta volna őket: egyszerűen a nemzetgazdaság egészét maga alá temethette volna a bukásuk, vagyis - a kommentelők szerint igen nagy valószínűséggel - olcsóbb volt az államnak bevásárolni magát a bankokba és így megmenteni őket.
Ugyanakkor sem a kormányzat, sem a Fed nem tett semmit azért, hogy a válságot kirobbantó okokat megszüntesse. Így például nem szedte darabjaira az amerikai gazdaság méretéhez képest túl nagy bankokat, melyek összeomlása katasztrofális veszélyt rejt magában. Nem sikerült megszabályozni a túlzott kockázatvállalást sem a pénzintézeteknél, amelyek a hatalmas profit érdekében erejüket meghaladó módon kötöttek túl kockázatos - elsősorban derivatív - üzleteket. Végül pedig nem szabtak korlátot a hatalmas bónuszok kifizetésének sem, egyes bankok az államtól kapott mentőcsomagból fizettek milliárdokat a dolgozók jutalmazására. Márpedig elsősorban a bónuszok ígérete vette rá a bankok befektetési szakembereit, hogy az ésszerűnek mondhatónál sokkal nagyobb profitot próbáljanak meg realizálni, ezzel túlzott kockázatot vállalva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.