Terjed a válság: a befektetőknek gyanús Franciaország

Franciaországban 2005-ben az egy főre eső jövedelem vásárlóerő paritáson számolva még jóval meghaladta a németországi adatokat, mára azonban csak a német átlag mindössze 93 százaléka. Az emelkedő tendencia 2009-ben fordult meg, amikor is a nyugat-európai országot Németországnál mélyebben érintette a reálgazdaságba átgyűrűző pénzügyi válság. Nicolas Sarkozy francia elnök négy éves regnálása alatt a francia államadósság 430 milliárd euróval nőtt, s az előrejelzések szerint 2012-ben az adósság törlesztésére fordított kiadások a személyi jövedelemadóból származó bevételeket teljes egészében elviszik.

A freiburgi Európai Politikai Centrum (CEP) intézet munkatársa szerint ez önmagában még nem probléma, hiszen Franciaországnak óriási tartalékai vannak. Lüder Gerken szerint a baj azzal van, ha az ország elkezdi felélni a tartalékait. A CEP a közelmúltban készített felmérést az európai országok hitelképességéről. Egyedül az elmúlt évben Franciaországnak 74 milliárd eurót kellett külföldről kölcsönöznie, amellyel alapvetően nem lehet probléma, ha ez a pénz a produktív vállalatokhoz, cégekhez jutott volna, ennek a pénznek azonban a jórészét szó szerint „elfogyasztották” – fogalmaz Gerken. Görögország tíz éve többet költ, mint amennyit megtermel, Portugáliában ezt nyolc éve csinálják, s 2010 óta Franciaország is így tesz, ami azt jelenti, hogy néhány éven belül a dél-európai országokhoz hasonlóan adósságválság elé néz.

Ezt az üzenetet a piac is megkapta: a kötvénypiacon 2005-ben a francia állampapírok hozama alacsonyabb volt a németnél, amelyet az a befektetői gondolkodás hajtott, hogy Németország és Franciaország a kedvezőtlen gazdasági folyamatok ellenére is jó befektetésnek bizonyul.

Ez azonban ma már kevesek fejében fordul meg. A válság óta a francia államkötvény-aukciókon a papírokért rendre magasabb hozamot ígér az állam, mint Németországban. A francia államadósság CDS felára a múlt héten elérte a 70 bázispontot, amely kétszer annyi, mint júniusban és a legmagasabb érték 1995 óta.

A Die Welt elemzésében kitér arra, hogy attól a helyzettől, amelyben jelenleg Portugália vagy akár Spanyolország is van, Franciaország még messze van. A befektetők azonban egyre inkább különbséget tesznek Németország a Franciaország között, ami egyfajta figyelmeztetés, amelynek következményei lesznek.

A hitelminősítőknél eddig Franciaország a legjobb, AAA-s besorolást kapta, ám, ahogy az Egyesült Államok példája mutatja, ez ma már nem szent és sérthetetlen. A Standard&Poor’s június végén közölte 2020-ig akár fel is merülhet egy esetleges leminősítés, ha az ország nem lép meg bizonyos szükséges költségcsökkentő reformokat. Nocilay Sarkozy erre vonatkozóan már előállt egy ötlettel: úgynevezett „Aranyszabályt”, amely az ország alaptörvényében adósságféket fektetne le. François Baroin pénzügyminiszter pedig az államháztartás teljesen új berendezését alakítaná ki.

Ami biztos, hogy jövő májusban Franciországban parlamenti választásokat tartanak, amelyen Sarkozy legnagyobb vetélytársainak a szocialista pári Martine Aubry és François Hollande bizonyulnak, akik már jelezték, hogy több intézkedést – egyebek mellett a nyugdíj-korhatáremelését  - visszamenőlegesen is megszűntetik.