Tavaly 650 ilyen transznacionális óriáscéget tartottak nyilván, 8500-at meghaladó számú külföldi érdekeltséggel. Nekik volt köszönhető a teljes FDI 11 százaléka 2010-ben. Nem meglepő módon, magyar cég nincs a legnagyobbak között.
A válság nyomán némileg átrendeződött az állami tulajdonú transznacionálisan működő óriáscégek "piaca": egy sor vállalat került ugyanis a körbe, mégpedig amiatt, hogy a kríziskezelés részeként az állam ideiglenesen beszállt egy-egy vállalatba, tulajdonosként is, így próbálva megmenteni azokat. Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési szervezete (UNCTAD) által most kiadott éves befektetési jelentés az ilyen, ideiglenes állami tulajdonra példaként a General Motorst hozza fel. A legnagyobbak között nem található magyar, a térségből csak Lengyelország került be a jelentés által taglalt körbe, 17 darab állami tulajdonú transznacionális társasággal, amivel részesedése a világban 2,6 százalékos.
Persze nagyon eltérő az állam befolyása ezekben a vállalatokban – hívják fel a figyelmet a szakértők. Vannak olyanok, amelyekben az állam többségi tulajdonos (az összes mintegy 44 százaléka), s ezek integrációja az államba teljes, általában egy-egy minisztérium meghosszabbított "kezeként" funkcionálnak, illetve tőzsdei cégek, legalább 50 százalékos állami tulajdonrésszel.
Ami a földrajzi elhelyezkedésüket illeti: nem túlságosan meglepő módon többségük (56 százalékuk) a fejlődő, illetve – az UNCTAD terminológiájában átalakuló országnak nevezett – délkelet-európai és FÁK-beli cégekből áll össze. A legtöbb Dél-Afrikában (54), Kínában (50), Malajziában (45), az Egyesült Arab Emirátusban (21) és Indiában (20) található. A fejlett országokon belül elsősorban Európában találunk példát, s érdekes módon az északi államokban: vezet ugyanis Dánia (36), Franciaország (32), Finnország (21) és Svédország (18).
A tulajdonrész nagyságán túl az állam által játszott szerepnek is széles skáláját találjuk e cégek vizsgálatakor. Dél-Afrikára például az jellemző, hogy viszonylag nagy számban van az államnak tulajdona a nyugdíjalapokban, s ezeken keresztül a hazai gazdaság számos ágazatában, ám általában 15 százalékosnál kisebb érdekeltséggel. Ugyanakkor Kínában a legtöbb ilyen cégben teljes tulajdonrészt birtokol az állam.
Egyébként Kínában – a speciális berendezkedésnek betudhatóan – rengeteg kisebb-nagyobb állami tulajdonú cég működik, az UNCTAD számukat 154 ezerre teszi, s közülük csak 50 vállal a határokon túl is szerepet. Ugyanakkor például Franciaországban összesen 900 állami tulajdonú cég van, mintegy 3 százalékuk a transznacionális.
Az állam a pénzügyi szolgáltatások területén és általában is olyan tőkeigényes ipari ágazatokban lép fel a legaktívabban, amelyek vagy hosszú távú stratégiai célokat szolgálnak, vagy monopolisztikus pozíciót feltételeznek. Az állami tulajdonú transznacionális vállalatok durván 70 százaléka a szolgáltatások területén tevékenykedik (pénzügy, szállítmányozás, távközlés, közművek). Mindösszesen 22 százalékuk található a termelő iparágakban (elsősorban gépjárműgyártás és szállítóeszközök gyártása); a fennmaradók pedig az úgynevezett elsődleges ágazatokban, kitermeléssel foglalkoznak.
Viszonylag új jelenségként a működőtőke-kivitelben 1 százalékos számarányuknál sokkal komolyabb súlyt – 11 százalékosat – képviselnek az állami tulajdonú transznacionális cégek. A fejlődő országokból kifektetett FDI 32 százalékát hajtották végre 2003 és 2010 között, s figyelemreméltó, hogy az elmúlt öt év transznacionális megaüzletei (vállaltfelvásárlási és zöldmezős egyaránt) hozzájuk kötődik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.