Jósprofesszor a halálra ítélt kapitalizmusról - Marxnak ebben van igaza

 A pénzügyi és gazdasági válsággal túl nagy magánadósság és tőkeáttétel keletkezett, hogy megakadályozzák a Nagy Depresszió 2.0-t. Azonban a gazdaság helyreállása vérszegény maradt, írja Nouriel Roubini, a világgazdasági válságot előre látó professzor.

Most a magas olaj- és nyersanyagárak, a közel-keleti zűrzavar, a Japán földrengés és szökőár, az euróövezet adósságválsága, az amerikai pénzügyi problémák (és most az adósságának leminősítése) a kockázatkerülés masszív növekedéséhez vezettek. Az Egyesült Államok, az euróövezet, az Egyesült Királyság és Japán gazdasága mind üresen jár. Még a gyorsan növekvő feltörekvő piacok (Kína, feltörekvő Ázsia, és Latin-Amerika), és az exportorientált gazdaságok, amelyek ezekre a piacokra támaszkodnak (Németország és az erőforrásban gazdaság Ausztrália), éles lassulás tapasztalható.

Az elmúlt évig a döntéshozók mindig előhúztak egy új nyulat a kalapból: fiskális ösztönzéssel, majdnem nulla kamattal, két fordulós „mennyiségi könnyítéssel”, a rossz adósságok elkülönítésével, és dollár milliárdokat költöttek szanálásra és likviditási intézkedésekre. Most viszont elfogytak a nyulak Roubini szerint.

A fiskális politika jelenleg is terheli a gazdasági növekedést az Egyesült Királyságban és az euróövezetben. Az Egyesült Államokban az állami és helyi önkormányzatok, most pedig a szövetségi kormány csökkenti a kiadásokat, és hamarosan adóemelések jönnek.

Az újabb banki szanálás politikailag elfogadhatatlan, és gazdaságilag célszerűtlen. A legtöbb kormánynak, különösen Európában ez megfizethetetlen.

Most a monetáris politika sem segíthet sokat. A mennyiségi lazítás korlátozott, az euróövezetben és az Egyesült Királyságban cél felett áll az infláció. Az amerikai Federal Reserve várhatóan elkezdi a mennyiségi lazítás (QE3) harmadik körét, de ez túl kicsi lesz és túl későn érkezik. A tavalyi 600 milliárd dolláros QE2 és az 1 000 milliárd dolláros adócsökkentés és transzferek hatására 3 százalék lett a növekedés egy negyedéven keresztül. Ezután a növekedés 1 százalék alá esett 2011 első felében. A QE3 sokkal kisebb lesz, és ennél sokkal kevésbé hat az eszközárakra és a növekedés helyreállására.

A leértékelés nem járható út az összes fejlett gazdaságban: mindenkinek gyengébb valutára van szüksége és jobb kereskedelmi mérlegre a növekedés helyreállására, de mindez nem lehetséges egy időben. Ez egy nulla összegű játszma. Valuta háborúk a horizonton, Japánt és Svájcot hamarosan mások is követik.

Közben az a kockázat fenyeget, hogy Olaszország és Spanyolország elveszíti piaci hozzáférését, és a pénzügyi nyomás már érzékelhető Franciaországban is. De Olaszország és Spanyolország egyaránt túl nagyok ahhoz, hogy bukjanak, és túl nagyok ahhoz, hogy kisegítsék őket. Most az Európai Központi Bank (EKB) megvásárol az országok kötvényeiből, mint egy híd az eurózóna új pénzügyi stabilitási eszközéhez. De ha Itália vagy Spanyolország elveszíti hozzáférését a pénzügyi piacokhoz, a 440 milliárd eurót EFSF az év végére vagy 2012 elejére kimerülhet.

Úgy tűnik, Karl Marxnak részben igaza volt, amikor azzal érvelt, hogy a kapitalizmus megsemmisítheti önmagát azáltal, hogy a globalizáció, a pénzügyi közvetítők ámokfutása és a vagyon a munkából a tőkéhez vezet. Bár ő úgy véli, hogy a szocializmus jobb, amelyről korábban bebizonyosodott, hogy rossz.