Miért megállíthatatlan a német export gépezet?

Ám e mérsékeltebb fejlődésből is bőven profitálhat a német export. Hiszen  - ahogy e felmérés jelzi - erre az évre a német kivitel várhatóan 11 százalékkal, de jövőre is 9 százalékkal nő, ezzel messze meghaladja az 1991 óta eltelt időszak évi 5,3 százalékos átlagát. Különösen Ázsiában és Latin-Amerikában alakul dinamikusan a kereslet a német termékek iránt, de Délkelet-Európa és különösen  Törökország mint értékesítési piac is vonzó a német vállalatok számára. Ennek köszönhetően az idei német export értéke várhatóan ismét jelentősen meghaladja az egybilllió eurót. A német import növekedése pedig idén és jövőre 11-11 százalékos lesz. Ebből pedig Németország európai partnerei, beleértve a periférián lévőket is, erőteljesen profitálhatnak – mutat rá az elemzés, amely részletesen taglalja a Németország számára fontosabb külpiacok kilátásait.

Ezek közül csak néhányat ismertetünk. Németország számára továbbra is az EU államok a legfontosabb kereskedelmi partnerek, amelyek idén is a német export jó 62 százalékát veszik fel. Ennek kétharmada az euróövezetre, egyharmada pedig a többi EU államra jut. Összességében az EU-ba irányuló  német export növekedése idén várhatóan közel 8 százalék, jövőre pedig jó 7 százalék lesz.  Ám az új uniós tagállamok GDP-je növekedésének köszönhetően az oda irányuló német export idén még mindig 11 százalékkal, jövőre pedig 8 százalékkal bővül, szemben az euróövezetbe irányuló német kivitel idén közel 8 százalékra jövőre pedig közel 6 százalékra prognosztizált növekedésével.

Az Egyesült Államokban a német gazdaság is érzékeli ugyan a gazdaság gyengülését, bár nem teljes mértékben. Hiszen a német cégek Amerikába túlnyomórészt olyan beruházási javakat és közbenső termékeket exportálnak, amelyek szükségesek – ahogy a DIHK elemzése fogalmazott – „az amerikai gazdaság szanálásához“. Ezért az ottani AHK-k értékelése szerint a német-amerikai kereskedelem továbbra is mintegy 10 százalékkal fog növekedni. Az Egyesült Államok részesedése a német exportból jelenleg csaknem 7 százalék, és ezzel még mindig Amerika a német termékek legfontosabb vásárlója az EU-n kívül. Az amerikai kereskedelmi minisztérium adatai szerint az Egyesült Államok tavaly 82,7 milliárd dollár értékben importált termékeket Németországból, ahová viszont 48,2 milliárd dollárt értékben exportált. Magyarán: a kétoldalú kereskedelem mérlegén folytatólagosan jelentős német aktívum mutatkozik. 

Kínába a német vállalatok 1972-ben  még csak 270 millió dollár értékben exportáltak termékeket, 2010-ben már 53,6 milliárd euró értékben. Ugyanakkor a Kínából származó német import értéke 76.5 milliárd euró volt, a kereskedelmi mérlegen tehát német passzívum mutatkozik. Az AHK becslése szerint a kétoldalu kereskedelem bővülése idén és jövőre is tart, és a kétoldalu kereskedelem volumene a tavalyi 130 milliárd euróról 2012-ban közel 190 milliárd dollárra nő. 2002 óta Kína az Egyesült Államok után, de megelőzve Japánt, Németország második legfontosabb exportpiacává vált Európán kívül. A kínai magánfogyasztás erősödésének köszönhetően a német exportőrök számára nem csak az autógyártás, hanem a magánfogyasztás területén is jobb lehetőségek kínálkoznak – írja a elemzés.

Oroszország tekintetében a DIHK felmérése úgy látja, a nyersanyagok konjunktúrája erőteljes terjeszkedést tesz lehetővé az orosz gazdaság számára. Ezért reálisnak tűnik Oroszországban az idei 4 százalékos és a jövő évi ennél valamivel alacsonyabb növekedés. Számos privatizálásra kerül sor. Mindenekelőtt a befolyó bevételek lehetővé teszik Oroszországnak, hogy előteremtse a szükséges tőkét a gazdaság modernizálására. A 2014-es Olimpiai Játékok és a 2018-as labdarugó VB  is infrastrukturális befektetéseket tesz szükségessé. Ehhez nagyrészt Németországból vásárolnak be. Ezért az oroszorsági AHK a német export idei több mint 20 százalékos, a 2012-es választás évében pedig 15 százalékos növekedésével számol.  Az Oroszországból származó német import több mint 10 százalékos növekedését is lehetségesnek tartja idén és jövőre. Ennek köszönhetően Oroszország Németország kereskedelmi partnerei sorában a 2010. évben feljegyzett 10 helyről 2012-ben a 8. helyre rukkolhat előre.

A DIHK elemzése részletesen foglalkozik a Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsia más országaiban és Ausztráliában is kínálkozó exportlehetőségekkel, piaci résekkel. Nézzük meg – a teljesség igénye nélkül - az utóbbi években milyen német kormányzati, vállalati döntésekkel magyarázható az évről évre hatalmas kereskedelmi mérlegtöbbletet eredményező német export diadalmenete? Olyanokkal is, amelyek Magyarországon ma sem közbeszéd tárgya. 

a.) Németországban a külkereskedelem, az export – nemzeti ügy: a növekedés és a foglalkoztatás legfőbb garanciája. Minden harmadik munkahely a külkereskedelemnek köszönhető. A külkereskedelem adja a német bruttó hazai termék egyharmadát.

b.) Az export fokozására Németország kiterjedt külpiaci hálózatot tart fenn – ennek része a külföldön működő nyolcvan német vegyes kamara, többek között a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara -, amelyek ontják a naprakész információkat a hazai (kamarai) tagvállalatoknak. Továbbá a német külkereskedelem legalább 25-30 százalékát exportházak bonyolítják le, de vannak olyan tengerentúli relációk, ahol az arányuk az exportban meghaladja az 50 százalékot. Ezek az exportcégek átvállalják a német gyártók részére a termékeik külföldi értékesítését, tanáccsal látják el őket az értékesítést illetően, bizonyos esetekben hiteleket is nyújtanak részükre, piaci elemzéseket végeznek részükre stb. 

c.) Politikai támogatás a német exportnak: Néhány évvel ezelőtt a berlini szövetségi gazdasági minisztériumban úgynevezett Anlauf- és Kontaktstelle létesült, ahol kívánságra, az érintett német exportcéggel közösen megvizsgálják, szükség van-e és ha igen, hol, politikai támogatásra valamilyen exportrendelés elnyeréséhez külföldön. Ilyen lobbyzásba aztán külföldi útjaik során a szövetségi és tartományi kormányok miniszterei, sőt maga a szövetségi kancellár és az államfő is bekapcsolódik.  

d.) A német külpolitika is kiveszi a részét a német export sikeréből. Az évente augusztus végén Berlinben sorra kerülő nagyköveti értekezleten mindig fontos kérdésként szerepel a német külkereskedelem támogatása. Néhány évvel ezelőtt, egy ilyen értekezleten, Guido Westerwelle külügyminiszter kijelentette, a német külpolitikának hozzá kell járulnia Németország gazdasági sikeréshez. Az akkori nagyköveti értekezleten több mint ötszáz (!) német vállalat és gazdasági szervezet képviselői találkozhattak a német külügyminisztérium képviselőivel, valamint a német külképviseletek vezetőivel. Guido Westerwelle akkoriban hangoztatta, Németország ereje és tekintélye a világon elsősorban a gazdasági erején nyugszik. Ezért szívügye, hogy a (kül)politika megnyissa a kapuit a gazdasági vállalkozások előtt. Mindenekelőtt a kis és közepes méretű  német vállalatok vannak ráutalva az ilyen támogatásra - hangoztatta a német külügyminiszter.

Az idei nagyköveti értekezlet keretében pedig, augusztus 30-án is tartanak „Gazdasági Napot”, amelyen Westerwelle külügyminiszteren kívül Dirk Niebel szövetségi gazdasági együttműködési és fejlesztési miniszter, valamint Peter Löscher, a Siemens AG tart beszédet. Ezt követően a nagykövetek újból találkoznak majd a német gazdasági élet számos képviselőjével, hogy megbeszélést folytassanak velük azon régiók üzleti kilátásairól, ahol diplomataként működnek.

e.) A német kkv-k már öt évvel ezelőtt is egyre növekvő szerephez jutottak a közvetlen exportban. A Deloitte and Touche tanácsadó cég akkori felmérése szerint a német kkv-k már 2006 táján stratégiai fontosságúnak tartották például a kínai piacot. Több mint 70 százalékuk „kínai stratégiát“ dolgozott ki, és sokan közülük ttermelésük Kínába helyezését fontolgatták. „A kínai piac meghódítására vagy meglévő kínai vállalatot vásárolnak fel vagy saját leányvállalatot létesítenek. A kínai bürokrácia miatt lehetőleg kerülik kínai partnerekkel vegyes vállalat létesítését“ – volt olvasható német médiajelentésben. 

f.) Arra is érdemes felfigyelni, hogy egy korábbi felmérés szerint a német exportnak csak mintegy 60 százaléka „made in Germany.“ Ugyanis a wiesbadeni szövetségi statisztikai hivatal jelentése szerint – egy input-output számítás alapján – a német exporttermékekben csaknem 40 százalékos az import aránya. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a termelés kihelyezése az olcsóbb bérű országokba és az ott előállított (félkész) termékek visszaszállítása Németországba, nagy hozzáadott értéket képviselő (export) késztermékekké való feldolgozás céljából.

Ezért is aztán egyenesen elképesztő, hogy - a washingtoni kereskedelmi minisztérium jelentése alapján - a 2009. év végi állapot szerint - német cégek a több mint 300 millió lakosú Egyesült Államokban addig 218,1 milliárd dollár értékű követlen befektetést (FDI) valósítotttak meg, s az ott alapított tisztára német vagy német vegyes vállalatok termelést folytatnak, export-import tevékenységet végeznek, míg fordítva, a 82 milliós Németországba amerikai cégektől addig csak 116,8 milliárd dollár értékű FDI érkezett.

f.) Az export szempontjából is fontos kutatás-fejlesztés viszont Németországban marad. A Roland Berger vállalati tanácsadó cég néhány évvel ezelőtt végzett felmérése során az üzleti fogalom szempontjából legerősebb ötszáz német cég közül 120-at kérdezett ki. A tanulmány figyelemre méltó következtetése volt, hogy a válaszadó német cégek legkevésbé a kutatást-fejlesztést hajlandók külföldre telepíteni. A megkérdezett cégeknek alig negyede tartott fenn ilyen kapacitást Ázsiába, Kelet-Európában vagy Ázsiában. E magatartásban vélhetően biztonsági meggondolások is szerepelnek (ipari kémkedés kockázatai).

g.) Az utóbbi évtizedben elért német exportsikerek előzménye és egyik alapja: A Bundesinstitut für Berufsbildung 2003. április 26-án közölt felmérése szerint Németországban már 2002-ben 27,8 millió ember vett részt szakmai továbbképzésben, amelyre kereken 13,9 milliárd eurót költöttek. Az egy főre jutó költés tehát 502 euró volt. A felmérés szerint 2002-ben a németül beszélő 19-64 éves lakosok 68 százaléka vett részt valamilyen szakmai továbbképzésben. Csaknem 40 százalékuk a saját üzemükben vagy továbbképző intézetekben vett részt tanfolyamokon. 

h.) A német oktatókat is tovább képezték külföldön: Timken, az Egyesült Államok berlini nagykövete szerint az új német szövetségi tartományokból már öt évvel ezelőtt is több mint ötven német pedagógus látogatta meg az Egyesült Államokat a németországi Amerikai Kereskedelmi Kamara szponzorálásának közvetlen eredményeként. „Találkoztam e program résztvevőivel, és meg vagyok győződve e csereprogram sokszoros hatásáról. „Önök segítenek nekünk hidakat építeni a jövő felé” – hangoztatta az amerikai nagykövet Münchenben. Erőteljesen bátorította a németországi AmChamot az üzleti élet vezetői cseréjének támogatására is. Az amerikai és a német üzleti vezetők cseréje elősegíti a menedzseri innováció átadását és az erőteljesebb transz-atlanti megértést, amiből a vállalatok profitálnak az Atlanti Óceán mindkét partján – fogalmazott 2006 május első felében.

i.) Kölcsönös politikai gesztusok is segithetik közvetve a német exportot: Angela Merkel örült a 2010. május 9-re, Moszkvába szóló meghívásnak: Az Itar-TASZSZ jelentése szerint a német kancellár kijelentette: „Természetesen boldog vagyok azért, hogy engemet, mint Németország kancellárját meghívtak erre az ünnepségre, amely az emlékezés napja lesz.” „Az a tény, hogy német kancellár részt vehet egy ilyen eseményen, nem magától értetődő dolog.” „E meghívás azt bizonyítja, hogy tanultunk a történelemből, s ma már békében és barátságban élünk” – emelte ki a német kancellár. A BBC jelentése szerint a II. világháború vége óta először történt meg, hogy a szimbolikus Vörös téren Nagy-Britannia, Franciaország, Lengyelország és az Egyesült Államok katonai alakulatai a mintegy tízezer orosz katonával együtt vonultak fel az orosz vezetők, valamint tucatnyi külföldi vezető – köztük Angela Merkel előtt.

j.) A németeknek még ez is sikerült:  Az exportot Németország globálisan jó imázsa is segítheti: A BBC World Service globális angol tévé 2011. márciusában készült tanulmánya szerint – amelyet a német szövetségi kormány is ismertetett a honlapján (www.bundesregierung.de), az derül ki, hogy Németország befolyását szerte a világon a legpozitívabban értékelik. Az angol felmérés szerint a megkérdezettek 62 százaléka vélekedett úgy, hogy számukra Németország a legkedveltebb ország. Németország immár negyedik alkalommal képes volt megvédeni e csúcshelyezését. A Szövetségi Köztársaság tekintélye még nőtt is 3 százalékkal az előző évhez képet.  A BBC tévé tanulmánya szerint különösen kedvelt Németország Olaszországban (89 százalék), Franciaországban (84 százalék), Dél-Koreában (82 százalék), Nagy-Britanniában (77 százalék) és az Egyesült Államokban (76 százalék). A „BBC World Service Country Rating Poll” 2005 óta végeztet felmérést arról, hogy a világ országaiban milyenek a vélemények valamely országról. A 2011-es eredmények a világ 27 országában végzett 28.600 interjún alapulnak, amelyeket nemzetközi közvélemény-kutató intézetek végeztek.

k.) Folytassuk? Inkább befejezésül idézzük a Bundesbank 2011. május eleji jelentését arról, hogy a német magánháztartások pénzvagyona (készpénz, bankbetét vagy részvények formájában – a 2010. év végi állapot szerint – közel 5000 (ötezer) milliárd eurót ért el, 154 milliárddal többet, mint egy évvel korábban. A bankokkal és biztosítókkal szemben fennálló adósságaik levonása után pedig a nettó pénzvagyonuk összege 3337 milliárd euró volt. Ebben pedig része lehetett a feltartóztathatatlan német exportexpanziónak, a külkereskedelmi mérleg folyamatosan hatalmas aktívumának…

A szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának vezetője