Mit művel az EKB? - Maguk vágják a fát az euró alatt?

Véleményük szerint nem hogy nem sikerült felvenni a harcot az inflációval, hanem egyenesen rontottak saját helyzetükön, hiszen az euró erősítésével és a dollár gyengítésével pont hogy még vonzóbbá tették a dollárban jegyzett nyersanyagokat, ami még tovább fűtötte az infláció felfutását – írja az Equilor.

A közgazdászok véleménye azonban elég széleskörű konszenzust tükröz, amellyel vélhetően az EKB is tisztában van, ám a jegybank továbbra is rendületlenül ragaszkodik missziójához. Persze közben a rendszer egészét tekintve ront a helyzeten, de legalább az infláció tekintetében fel tud mutatni valamit.

Hogy az EKB kamatcsökkentésekbe kezdjen, azt egy pánikhangulattól eltekintve nem tudják elképzeli az Equilor elemzői, sokkal inkább az lesz a valószínű forgatókönyv, hogy szinten marad a kamat és változatlan lesz a kommunikáció. Ez azonban lehet, hogy kevés lesz a bizalom fenntartásához és a Federal Reserve-hez hasonlóan itt is tűzoltásra lesz majd szükség a későbbiekben.

Az HSBC közgazdásza, Stephen King már a jegybank áprilisi kamatemelése előtt felhívta a figyelmet arra, hogy hiba lenne emelni az irányadó rátát. Az EKB az évben kétszer emelte a kamatot, a történelmileg legalacsonyabb 1 százalékos szintről 1,5 százalékra. A kísérlet, hogy az inflációt féken tartsák ebben az évben kiábrándító hatást gyakorolhat a növekedésre, ahogyan Japánban is történt, emlékeztetett King, a London székhelyű bank közgazdásza, az Egyesült Királyság pénzügyminisztériumának korábbi tisztviselője. A kamat emelése negatívan hat a növekedésre, így az európai gyenge lábakon álló kilábalás megtörhet.

A HSBC közgazdásza párhuzamot von az 1990-es évek Japán válsága között, amikor a Bank of Japan több mint kétszeresére emelte a jegybanki alapkamatot, amikor az Öböl-háború miatt emelkedett az olajár, mely 4,2 százalékra tolta az inflációt. A kormányzó, Yasushi Mieno az infláció megszűnésével 2 százalék alá csökkentette 1993 végére. Azonban a kamat emelése negatívan hatott a növekedésre.

Az olyan sokkok, mint az olajár emelkedése, néha deflációs veszéllyel jár (az árak csökkenésével), amikor a vásárlóerő az áremelkedés miatt csökken – mondta King. Ma már tudjuk, hogy a hosszabb távú költségek óriásiak: stagnáló gazdaság, defláció és gazdasági alulteljesítés – tette hozzá az elemző, utalva a japán tanulságra.