"Beláthatatlan következmények" - Megszólalt Bajnai

Bajnai Gordon négy kérdést tesz fel az írásban az Európai Unióval kapcsolatban, amelyek közül a stratégiailag legfontosabb: vajon jobban járna-e bárki is, ha az euró megszűnne létezni, és a tagállamok visszatérnének a saját valutájukhoz?

A volt miniszterelnök válasza szerint  senki sem járna jobban. "Az euróövezet felbomlása azonnali recesszióhoz és gazdasági káoszhoz vezetne Európában (és nagyrészt másutt is), aminek beláthatatlan társadalmi és politikai, de jól becsülhető gazdasági következményei lennének."

Egy aktuális elemzői becslés szerint az euróból való kilépés Németországnak 20-25 százalékos GDP visszaesést hozna az első évben, Görögországnál ez a szám 40-50 százalék - teszi hozzá a szerző, levonva a következtetést: "Mindez valószínűleg az európai integráció jelen formájának végét jelentené, felgyorsítaná az európai kontinens hanyatlását, és visszafordíthatatlanná tenné a folyamatot."

Ugyanakkor Bajnai úgy érvel, hogy  egy kiigazított, erős, és fenntartható euró számottevő középtávú ösztönzést adhat azon erőfeszítéseknek, hogy amennyit csak lehet, megmentsenek a jóléti állam modelljéből, s újraélesszék a kontinens globális gazdasági és politikai erejét egy XXI. századi többpólusú világban.

A volt miniszterelnök egy politikailag megvalósítható megoldás-csomagra tesz javaslatot a görög, illetve az euróválság kérdésében.

Első lépésben azonnal csökkenteni kell a kór tovaterjedésének kockázatát, és helyre kell állítani az általános hitelességet a pénzpiacok szemében. Ezért az európai bankrendszert megfelelő (politikailag elfogulatlan) stressztesztek alapján fel kell tőkésíteni. 

A második lépés: a költségvetés felelőtlenség elleni garanciákat intézményesíteni kell az euróövezet kormányzásában. Ezért a már jóváhagyott új gazdasági kormányzási eszköztárat (a hatos csomagot, az Euró Plusz Paktumot) össze kell kapcsolni az euróövezetből való, előzetesen egyeztetett, rendezett, gyors és csaknem automatikus kizárási mechanizmussal – de csak a jövőre nézve. Ez lenne a végső szankció abban az esetben, ha valamelyik ország folyamatosan nem teljesíti kötelezettségeit.

Az ajánlott csomag harmadik lépése szerint Görögországnak egy társadalmilag és gazdaságilag kezelhető perspektívát kell ajánlani, cserébe a görög társadalom és a politikai elit jövőben is elvárt, folyamatos és fájdalmas erőfeszítéseiért. A görög szuverén adósságot át kell strukturálni az euróövezeten belül, úgy, hogy nagyjából a jelenlegi szint felére csökkenjen (a GDP 80 százaléka alá). Ezt a magánbefektetők felé fennálló adósságállomány számottevő részének törlése, a maradék garantálása, valamint a közpénzből nyújtott hitelek egy részének feltételekhez kötött törlése révén lehet elérni. Az államadósság törlésének feltételeit szigorúan egy tízéves reális, de feszített fiskális konszolidációs és versenyképesség-fokozó program főbb lépéseihez és menet közbeni eredményeihez kell kötni, mivel a végső cél az, hogy Görögország visszatérjen a rendes adósságszolgálathoz, a fenntartható növekedéshez, és a piacról történő finanszírozáshoz.

Bajnai Gordon arra figyelmeztet az írásban, hogy  politikai bátorság szükségeltetik majd a rivalizáló politikai pártok vezetői részéről, hogy az európai magországokban elfogadják az ilyen megoldásokat, esetenként a szokásos tűzvonalakon átnyúló együttműködésre is szükség lehet.

Az euróválság okaként a volt miniszterelnök megállapítja: az euróövezet jelenlegi válsága egy félszívvel csinált, félig átgondolt, félig megmagyarázott, és ezért félig befejezett integrációs folyamat egyenes következménye. A legkisebb közös többszörösön alapuló döntéshozatal európai elve – amely nélkül persze nem juthatott volna el idáig – az Európai Uniót mindig is arra kényszerítette hogy korántsem tökéletes, az optimálistól elmaradó, és gyakorta felvizezett megoldásokat kreáljon. Ebből fakadóan a közösség arra ítéltetett, hogy válságról válságra fejlődjön, és így oldja meg korábban az útfélen otthagyott problémáit.

Bajnai Gordon utal a politikusok felelősségére, amikor azt fogalmazza meg, hogy a választott vezetőknek nem elég szakmailag helyes megoldásokat találni, de meg kell szerezniük a demokratikus többség támogatását is. Ezért vált a pénzügyi válság mára politikai válsággá.