Elmondta azt is: nem tartja magát a gyenge állam hívének, de szerinte nem tulajdonosként, hanem szabályozóként kell az államnak erőt mutatnia. A közszférában a teljesítményt másképp mérik, mint a magángazdaságban, ott nem a profit számít, hanem az újraválasztás. Ez pedig visszatartó erő is lehet. Az állami szektorban a vezető tekinthet konkurensként arra a munkatársra, akit ő vett fel, egy magáncégnél ezt a természetes önzést felülírhatja a nyereség célja.
De nem csak ilyen problémákat vet fel az állam tulajdonosi szerepvállalása. Rendkívül súlyos konfliktushelyzetekhez vezethet, ha a piac szabályozója maga is részt vesz a versenyben – ahogy például a sportban is visszás helyzetekhez vezetne, ha egy játékos egyben bíró is lenne.
Nem biztos persze, hogy a magántulajdon a közösség érdekét szolgálja, ezért járhat el megfelelően az állam, ha jól szabályoz. Magyarország mai problémái közül a devizahitelezés jó példa lehet erre: a bankok versenye abban a formában, ahogy lezajlott, nem volt jó a társadalomnak, de ezt egy jó szabályozással meg lehetett volna akadályozni. Voltak is helyes lépések, például a THM bevezetése, ebbe az irányba kellett volna markánsabban elmozdulni, de ez nem azt jelenti, hogy állami bankot kellene létrehozni.
Ahol pedig természetes monopólium van, ott az állami tulajdonlás a jó. Ha nem tudja megszüntetni az egyeduralmat, inkább vegye át a cégett, még mindig így keletkezik a legkevesebb kár. Az állam ugyanis általában nem jó tulajdonos, de egy monopolhelyzetbe kerülő magáncég még nála is roszszabb lehet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.