Így ijesztettünk rá az Európai Unióra

Az uniós állam- és kormányfők találkozójának végén, péntek hajnali öt órakor az Európai Tanács brüsszeli főhadiszállásán még úgy tűnt, hogy a lényegesen szigorúbb fiskális kontrollt jelentő új szerződéshez Nagy-Britannián kívül csak Magyarország nem csatlakozik. Ezt nyilatkozta közvetlenül az ülés lezárulta után Nicolas Sarkozy francia elnök, erre utaltak Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke hajnali sajtótájékoztatóján elhangzottak is, ezt mondta lapunk tudósítója előtt egy diplomata, és ezt üzente Carl Bildt svéd külügyminiszter is: „Aggódom amiatt, hogy Nagy-Britannia elsodródik Európától. Merre? Egy Magyarországgal való erős szövetség irányába” – írta ironikusan a politikus Twitter-üzenetében.

Hogy a magyar kormányfő ekkor mit gondolt, az nem derült ki. Amikor ugyanis távozott az épületből, egy „Jó reggelt!”-en kívül mást nem mondott az egybegyűlt újságíróknak. Délutáni sajtótájékoztatóján viszont elismerte: „Amikor azt kérdezték, hogy aláírom-e a 17 országhoz való csatlakozást még itt éjszaka, mondtam, hogy nem.”

Az ezt követő órákban a világ kezdte elkönyvelni, hogy Magyarország az állítólag mindent elutasító britekkel együtt alkot majd külön klikket az EU-n belül. Orbán Viktor elmondása szerint hat órakor lefeküdt, majd néhány óra alvás után visszatért, és fél tíz környékén ismertette a sajtóval a magyar álláspontot, amely szerint a belépés kérdésében a parlament mondja ki a végső szót.

Ekkor már kezdtek hírek kiszivárogni a helyszínen arról, hogy egyre több ország viszi majd parlamentje elé az ügyet. A hajnalban Van Rompuy által említett „17+6+2+2” rendszer – az EU17 mellett hat nem euróövezeti tag lép be a paktumba, kettő megkérdezi a törvényhozását, kettő pedig elutasítja a belépést – tehát lassan, de biztosan összeomlott. Péntek kora délután végül az Európai Tanács módosította korábbi nyilatkozatát, és közölte: a nem eurótagállamok közül csak Nagy-Britannia nem akar belépni, a többi kilenc ország – köztük hazánk – megvárja, mit mond a nemzeti parlamentje.

Orbán Viktor végül délutáni sajtótájékoztatóján világossá tette: a létrejövő fiskális megállapodás olyan „súlyos dolgokat” tartalmaz, amely „véleményem szerint mély és súlyos nemzeti szuverenitási dolgokat” érint. Ezért döntött úgy, hogy a magyar parlamentre bízza a döntést – a törvényhozás már ezen a héten tárgyalhatja a kérdést. Az informális vacsorán történteket jól ismerő forrás szerint a kormány nehezményezte, hogy csak egy-két nappal a csúcs előtt ismerhették meg a paktumot, és úgy érezték, mintha azzal kész helyzet elé állították volna őket. A kérdések súlya miatt azonban a kormányfő nem engedett álláspontjából az ülésen, és kitartott eredeti elképzelése mellett – fogalmazott a forrás.
Az új szerződés, amelyet március végéig kíván megkötni az EU17 és a csatlakozó országok, a jelenleginél lényegesen szigorúbb keretek közé szorítaná a tagállamok fiskális politikáját. Előírná például, hogy a költségvetési hiány nem lehet nagyobb a nominális GDP 0,5 százalékánál.

A költségvetési terveket előzetesen egyeztetni kellene Brüszszellel, a háromszázalékos hiányt átlépő országokkal szemben pedig automatikusan szankciók lépnek életbe, hacsak a paktumhoz csatlakozó tagállamok többsége ezt meg nem akadályozza. Míg a fenti eszközök közép- és hosszú távon hozhatják meg hatásukat, a rövid távú válságkezelésről a stabilizációs eszközök hivatottak gondoskodni – az állandó mentőalap például már 2012 közepétől életbe lép.

Elemzők szerint ezeknek az elvárásoknak egy része nem feltétlenül állítaná hazánkat megoldhatatlan feladat elé. A kormány valószínűleg inkább attól tart, hogy a csatlakozással jelentősen beszűkülne a játéktere, és nem igazán maradna lehetősége saját, a „fősodortól eltérő” intézkedések meghozására.

A tagjelöltség megadásáról szóló döntés elhalasztásához elsősorban Németország ragaszkodott, ugyanis Berlin nem elégedett az észak-koszovói helyzet kezelésével. Az EU-csúcson elfogadott zárónyilatkozat a tagjelöltség tavaszi megadását attól teszi függővé, hogy addig az időpontig Észak-Koszovóban miként normalizálódik a helyzet, és az EU rendőri missziója, az Eulex és a KFOR erői miként tudják feladataikat ellátni. Emellett a döntésnél az uniós vezetők várhatóan figyelembe veszik azt is, hogy Szerbia és Koszovó között pár napja megkötött határigazgatási megállapodás alkalmazása milyen eredménnyel jár. További házi feladatként Belgrádnak meg kellene egyeznie addig Pristinával Koszovó nemzetközi státusáról, vagyis arról, utóbbi miként képviseltetheti majd magát a nemzetközi regionális fórumokon.

A 2010 vége óta tagjelölt Montenegró esetében a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntést halasztották el júniusra az unió állam- és kormányfői. A lépés mögött az áll, hogy az EU vezetői további előrelépést szeretnének látni a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén.

A csatlakozási tárgyalásokat 2005-ben megkezdő Horvátországgal viszont a 27 EU-tagállam vezetője aláírta a csatlakozási szerződést a csúcstalálkozón. A ceremónia egyetlen szépséghibája az volt, hogy Franciaország részéről nem Nicolas Sarkozy francia államfő, hanem az EU-ügyekért felelős államtitkár látta el kézjegyével a szerződést. A horvát sajtó szerint az elnökválasztás előtt álló Sarkozy ezzel kívánt tetszelegni az EU további bővítéséért nem éppen ujjongó francia közvélemény előtt. A tervek szerint Horvátország 2013. július 1-jén válhat az EU 28. tagjává. Addig kell az uniós tagállamok parlamentjeinek ratifikálni a csatlakozási szerződést, illetve megrendezni a belépésről szóló horvát népszavazást. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint déli szomszédunknál 60 százalékos az EU-tagság támogatottsága.

A tagjelöltség megadásáról szóló döntés elhalasztásához elsősorban Németország ragaszkodott, ugyanis Berlin nem elégedett az észak-koszovói helyzet kezelésével. Az EU-csúcson elfogadott zárónyilatkozat a tagjelöltség tavaszi megadását attól teszi függővé, hogy addig az időpontig Észak-Koszovóban miként normalizálódik a helyzet, és az EU rendőri missziója, az Eulex és a KFOR erői miként tudják feladataikat ellátni. Emellett a döntésnél az uniós vezetők várhatóan figyelembe veszik azt is, hogy Szerbia és Koszovó között pár napja megkötött határigazgatási megállapodás alkalmazása milyen eredménnyel jár. További házi feladatként Belgrádnak meg kellene egyeznie addig Pristinával Koszovó nemzetközi státusáról, vagyis arról, utóbbi miként képviseltetheti majd magát a nemzetközi regionális fórumokon.

A 2010 vége óta tagjelölt Montenegró esetében a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntést halasztották el júniusra az unió állam- és kormányfői. A lépés mögött az áll, hogy az EU vezetői további előrelépést szeretnének látni a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén.

A csatlakozási tárgyalásokat 2005-ben megkezdő Horvátországgal viszont a 27 EU-tagállam vezetője aláírta a csatlakozási szerződést a csúcstalálkozón. A ceremónia egyetlen szépséghibája az volt, hogy Franciaország részéről nem Nicolas Sarkozy francia államfő, hanem az EU-ügyekért felelős államtitkár látta el kézjegyével a szerződést. A horvát sajtó szerint az elnökválasztás előtt álló Sarkozy ezzel kívánt tetszelegni az EU további bővítéséért nem éppen ujjongó francia közvélemény előtt. A tervek szerint Horvátország 2013. július 1-jén válhat az EU 28. tagjává. Addig kell az uniós tagállamok parlamentjeinek ratifikálni a csatlakozási szerződést, illetve megrendezni a belépésről szóló horvát népszavazást. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint déli szomszédunknál 60 százalékos az EU-tagság támogatottsága. -->