Európa meghódítása - Kína Dániát választotta

A kínai üzletemberek vélhetően előzetes tájékoztatást kaptak Helle Thorning-Schmidt asszonytól, az új dán miniszterelnöktől  arról, amit pár nappal később, újévi üzenetében is megerősített: Dánia kiemelkedő prioritásai közé tartozik, hogy közelebb hozza egymáshoz az euróövezeten belüli  és az azon kívüli országokat, és hogy segítsen a közös európai valutát használó országokat sújtó válság a leküzdésében, bár maga Dánia nem tagja az övezetnek.  Utalva az általa összekovácsolt és győzelemre jutott kormánykoalícióra, a soros elnökséggel kapcsolatban Thorning-Schmidt kiemelte, az erők összefogása „dán specialitás” és, a mindössze 5,6 millió lélekszámú Dánia egyebek között ennek szellemében kívánja összehangolni a 27 tagállamot tömörítő unió munkáját.

A kínai füleknek nyilvánvalóan kellemes volt azt hallani, hogy a gazdasági növekedés terén Dánia igyekszik majd az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetni a zöld technológiák és megújítható energiaforrásokra, hiszen ilyen szándékokat a pekingi kormány is táplál. Az új miniszterelnök megfogalmazása szerint Dánia a "felelősségteljesebb", "dinamikusabb", "zöldebb" és "biztonságosabb" Európa megteremtését szeretné előmozdítani.

A népes kínai befektetői delegáció természetesen gondosan felkészült a koppenhágai útra, amelyet mindjárt hasonló célú látogatás követett Hollandiában (Rotterdam a világ egyik vagy talán legnagyobb kikötője), Belgiumban (ahol a Brüsszeli Bizottság és a NATO székhelye található), és Nagy-Britanniában (amelynek infrastrukturális fejlesztésébe a kínaiak már jelezték beszállási szándékukat). Ha a kínai nagykövetségtől nem, akkor talán a BBC News globális tévé honlapjáról megtudhatták, Helle Throning-Schmidt egyben az első nő is, aki a skandináv országban a kormányrud élén áll. Tehát fiatal politikus, 42 éves, 1966-ban született.  Politikai tudományokat tanult Dániában és Belgiumban, mielőtt dán szakszervezeti tanácsadóként dolgozott Brüsszelben. Magánéletéről csak annyit: 1996-ban férjhez ment Stephen Kinnockhoz, a Világgazdasági Fórum jelenlegi vezetőjéhez, aki az ismert brit munkáspárti politikusi házaspár: Neil és Glenys Kinnock fia.

2011. szeptemberében sikerült szűk többségre szert tennie a parlamentben a szociáldemokratákkal, a szocialistákkal és a szociálliberálisokkal szövetséget alkotva, és a „politikai váltógazdaság jegyében” leváltania a Lars Lokke Rasmussen vezette jobboldali kormánykoalíciót. Dániában jól ismerik divatos öltözködéséért, ám a BBC News brit globális tévé országprofilja szerint Helle Throning-Schmidtnek nem volt hasznára az a hivatalos vizsgálat, amely korábban adóbevallása ügyében indult. De ez nem baj, elismerte ugyanis, hogy hibát követett el, amikor Kinnockot devizakülföldiként jelentette be. A házaspárt aztán később fel is mentették a bűntett elkövetésének gyanúja alól.

A kínai befektetőket vélhetően elbővülte Dánia egyenletes, kitartó, nem cikk-cakk irányú gazdasági fejlődése, teljesítménye. Természetesen tudtak arról, a Magyarországnál fele akkora népességű ország egy főre jutó GDP-je már tíz évvel korábban, 2001-ben is 33.350.euró volt, az inflációs rátája pedig 2,3 százalék.  Az export értéke 56,8 milliárd eurót ért el, az importé 49,8 milliárd eurót. A költségvetés egyenlege pedig a GDP plusz 1,9 százaléka volt. Nyilvánvalóan olvasták az amerikai Central Intelligence Agency (CIA) vagyis a Központi Hírszerző Ügynökség 2011. novemberében felfrissített országértékelését is, amely szerint Dánia „teljesen modern piacgazdaság, csúcstechnológiára alapozott mezőgazdasággal, korszerű iparral, erősen függve a külkereskedelemtől. A kínai befektetőket pedig egyenesen lenyűgözhette a CIA-értékelésnek az a része, amely szerint „a dánok a világon a legmagasabb életszínvonalat élvezők közé tartoznak, és a dán gazdaságot átfogó kormányzati jóléti intézkedések és a jövedelem méltányos elosztása jellemzi.”

Érdemes felfigyelni Dánia gazdaságára vonatkozó más CIA-adatokra, becslésekre is. Eszerint az egy főre eső GDP 2010-ben 36.200 dollár volt, a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből mindössze 1,2 százalék, az iparé 22,1 százalék és a szolfgáltatásoké - írd és mondd -: 76,7  százalék. A munkanélküliségi ráta 2010-ben  6 százalék volt, az előző évi 4,7 százalék után. Ugyanakkor az adók és egyéb bevételek a GDP 55,3 százalékát adták, az államadósság  pedig a GDP 43,7 százalékára  rúgott.  Terészetesen tömérdek más adatot is lehetne ismertetni, de három még mindenképpen idekivánkozik: a CIA becslése szerint 2010. december végén az 5,5 millió lakosú Dánia deviza- és aranytartalékainak értéke 76,52 milliárd dollár volt, a Dániában megvalósitott külföldi közvetlen befektetéseké (FDI) 139,7 milliárd dollár, mig a külföldön lévő dán FDI állományának értéke 183 milliárd dollár. Vélhető, hogy Dániába több külföldről hazautalt profit érkezik, mint forditva. A  Koppenhágában decemberben tartott tárgyalásaik során a kinai befektetők vélheten hozzájutottak a dán gazdaság  alakulására vonatkozó legfrissebb adatokhoz, lehetővé téve kilátásainak legpontosabb felmérését, tőkebefeketési döntéseik megkönnyitésére.

Mi lett a kínai befektetői küldöttség decemberi koppenhágai puhatolózó tárgyalásainak a folytatása utóélete? Erről a China Daily adott hírt a múlt hét végén „ "A kinai befektetők Dániát választják az európai terjeszkedés központjául” címmel megjelent értékelésében.  A pekingi napilap szerint Feng Jung, aki az ötszáz kínai magánbefektető céget képviselő szakmai szövetség (AEA) képviseletében az európai utat szervezte, s aki egyben az Aigo elektronikai csoport elnöke, kijelentette, azzal, hogy Dánia erőteljesen fókuszál a formatervezésre és az innovációra, lehetővé teszi a kínaiaknak, hogy tanuljanak a dán vállalatoktól, és  ezzel sikeresek lehessenek Európa más részeiben. Dánia egyben jó lehetőségeket kínál az egyetemekkel és a tervező intézetekkel való partnerségre, annak érdekében, hogy tovább fejlesszék a kínai márkákat – tette hozzá.

A China Daily kiemelte, hogy az AEA befektető tagvállalatai Koppenhágában Helle Thorning-Schmidt miniszterelnökkel, valamint a dán külügyminisztérium és a kereskedelmi és befektetési minisztérium magas rangú vezetőivel, továbbá több legnagyobb dán vállalat és pénzintézet képviselőivel tárgyaltak. A kínaiak az AEA más tagvállalatait is ajánlani fogják a tőkebefektetést Dániában. A pekingi lap arra is felhívta a figyelmet, hogy a döntést üdvözölte Dánia, amely Kínát vitális partnernek tekinti kereskedelmi és külügyekben.” A Kínával való kereskedelmi kapcsolatok nagyfontosságúak kormányom számára” – idézte Pia Olsen  Dyhr dán kereskedelmi és befektetésügyi minisztert. „Új befektetéseket kell Dániába vonzanunk munkahelyek teremtése céljából, és mivel a kínai vállalatok globálisan terjeszkednek, számos módot látok arra, ahogy a két országunk együttműködhet egymással” – tette hozzá Olsen Dyhr miniszter asszony, aki februárban Kínába készül látogatni azért, hogy előmozdítsa a dán exportot, és folytassa a tárgyalásokat a kínai befektetőkkel a Dániára vonatkozó jövőbeni terveikről. Kifejezte azt a reményét, hogy még több kínai befektető tekinti majd Dániát „ugródeszkának” Európa más országai felé."

Bár nem mondták, a kínai vendégek nyilvánvalóan tudtak – ha máshonnan szerzett tapasztalatból nem, a Wikipediából mindenképpen – a dán kultúra, az összetartó dán társadalom három igencsak rokonszenves jellegzetességéről: (sorrendben) a szerénységről, a pontosságról, az egyenlőségről. Előbb azonban az olvasó szíves engedelmével kis kitérőt tennék, visszaemlékezve a magyarországi rendszerváltás táján tett egy, a Magyarországnál nagyságrenddel kisebb és sikeresebb államban, Máltán tett utamra.

Akkortájt Magyarország feszültségterhes izgalomban égett, külföldről töméntelen mennyiségű és sokféle gazdasági hír áramlott be. Például arról, hogy Nyugatról inkább „horgászbotra” számíthatunk, nem „halra”, magyarán: ne nagyon ábrándozzunk segélyről. Nekem a Nyugaton akkoriban elterjedt „small is beautiful” jelszó tetszett a leginkább, az, hogy a gazdasági életben nem csak a gigantikus nagyvállalatok képesek piaci sikerre, hanem a kicsik is. Ezért érdekelt, mi történik Máltán, ebben a parányi, 316 négyzetkilométer kiterjedésű mini államban, ahol mindössze négyszázezer ember él, amelynek gazdasági teljesítménye meghaladja Magyarországét.
 
Amikor Vallettában az egyeztetett időpontban beléptem a máltai kereskedelmi minisztérium szolid épületének a kapuján, a közeli protokoll helyiség ajtajában egy rokonszenves hölgy és férfi nézett rám, kedvesen, mosolyogva várakozva. Az illető úr felkísért egy nagy terembe, s leültünk az asztalhoz. Névjegyet cseréltünk, s beszélgetni kezdtünk. Tíz percnyi beszélgetés után, megunva a várakozást halkan megkérdeztem: „Ne haragudjék, hol van John Dalli miniszter úr, mikor jön? Én vagyok az, John Dalli, a kereskedelmi miniszter”. Álmélkodva néztem rá. Semmi kísérő, semmi titkárnő. Akkori magyarországi tapasztalataim birtokában teljességgel hihetetlennek tűnt fel előttem ez az emberi-politikusi szerénység, a Közép-Európában addig megszokott és eltűrt politikusi-döntéshozói arrogancia, póz teljes hiánya.

Visszatérve tehát a dán szerénységre és pontosságra, utalnék még a harmadik fontos dán jellemtulajdonságra: az egyenlőségre, halkan idézve a Külügyminisztérium által kiadott „2000-Magyarország külgazdasága” című könyvből, amelynek 74. oldalán ez olvasható: „A külföldiek dániai beruházásaira vonatkozó törvényeket a nyitottság és a diszkriminációmentesség jellemzi, a (külföldi) befektetőket a hazai cégekkel azonos bánásmódban részesítik.” És a potenciális kínai befektetők 2012-ben döntéshozataluknál vélhetően még ezzel is számot vetnek….

A szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának elnöke