Majdnem meglett az inflációs cél, de...

Az egy évvel korábbi átlagos emelkedés 4,9 százalékos volt, és az utóbbi két évtizedben a mostaninál csak egyszer, 2005-ben volt enyhébb a pénzromlás üteme. Az év első felében még az egy évvel korábbi adóváltozások, illetve az élelmiszerár-emelkedés áthúzódó hatása hajtotta fel az árakat, de ez a tényező júliustól kikerült az árindexből. Ekkor érte el mélypontját a drágulás, 3,1 százalék volt a legalacsonyabb havi adat, ahonnan lassan elkezdett felfelé kúszni.

Az év végén egyre erőteljesebben hatott a forintgyengülés is, amely elsősorban az üzemanyagárakon keresztül szivárgott be a többi termék árába, az importcikkeket viszont közvetlenül is drágítja a hazai fizetőeszköz gyengélkedése. A decemberi adat kedvezőbb lett, mint a piac 4,3 százalékos prognózisa. Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza viszont árnyalatnyival alacsonyabb szintet jósolt.

A nemzetközi agrárárak ősz elején bekövetkezett nagy esése ugyan nem folytatódott az év utolsó hónapjaiban, de az alacsonyabb árszint fokozatosan megjelenik a hazai élelmiszerárakban is – emelte ki az elemző. Kevésbé kedvező, hogy az éves maginfláció 3,3 százalékra emelkedett decemberre, és növekvő trendet mutat 2010 közepe óta. Az ebből adódó aggodalmakat Kondrát szerint mérsékli, hogy a piaci szolgáltatások áremelkedése lassult, üteme pedig továbbra is az inflációs cél alatt van, miközben az adóváltozások hatásától szűrt infláció 3,3 százalékra csökkent. E mutatók együtt továbbra is azt jelzik, hogy nincs érdemleges inflációs nyomás a gazdaságban, és még a gyenge forintnak sincs kimutatható hatása.

Az áfaemelés miatt január–februárban 5 százalék közelébe emelkedik az infláció, amely várhatóan 2012 hátralevő részében is e szint körül ingadozik majd, decemberre 4,5 százalékra mérséklődik az MKB-s előrejelzés szerint. A minimálbér és az elvárt bér januári emelésével ellentétben a lakosság fokozódó megtakarítása, a beruházások hiánya, a költségvetési megszorítások és az erős svájci frank továbbra is nyomott szinten tartják a belső keresletet, s ez továbbra is az infláció mérséklése irányába hat.

A stagnáló gazdaság, a recesszió kockázata és az átmeneti ársokkok ellenére is hiányzó hazai inflációs nyomás önmagában még mindig kellő indok lenne a kamatcsökkentés mellett, de az eurózóna elhúzódó adósságválsága, illetve a hazai gazdaságpolitikával szembeni erős bizalmatlanság miatti gyenge forintárfolyam további kamatemeléseket tehet szükségessé, ha az árfolyam a jelenlegi szinteken marad – véli Kondrát, aki negyed százalékpontos kamatemelést vár.